Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Merevszárnyú UL

MCR Pick Up


A Dyn’Aero 2005-ben, egyik vevőjük kérésére építette meg az MCR 4S UL-változatát. Az ily módon feleslegessé vált hátsó ülések helyén sosem látott méretű csomagteret alakítottak ki (ilyesmivel eddig csak a Norman Aviation által gyártott Mini Explorer dicsekedhetett). Ahogy a Dyn’Aerótól azt megszokhattuk, a gép megalkotásakor számos olyan újítást vezettek be, melyekkel azóta a gyártó teljes termékskáláját is felszerelik.

Messziről nézve az MCR Pick Up felirat és a hiányzó szárnyvégek kivételével semmi nem különbözteti meg a négyülésestől. A motorházba és a kabinba kell betekinteni ahhoz, hogy felfedezzük a számos módosítást.
A forgástengelyeken és néhány összekötő elemen kívül az összes vezérlőszerv szintetikus anyagból készült, a tolórudak és kulisszák karbonból, a sodronyok Dynemából. Ezáltal súlyukat a felére sikerült csökkenteni! A gyártó dokumentációjából kiderül, hogy a kompozitelemeknél a standard 1,5-ös helyett 2,25-ös biztonsági szorzót alkalmaztak, így a szilárdságot is növelték. A megnövelt együttható persze a felhasznált anyagok minőségi szórásának kompenzálására is szolgál.
A súlycsökkentés érdekében nem csak ehhez a területhez nyúltak hozzá. A Pick Up szárnyának főtartóin és burkolatán is könnyítettek. A klasszikus szárnytörővégeket az MCR UL-től kölcsönözték, a szárnyfelület ugyanakkora maradt, mint a 4S esetében. A hátsó ülések és rögzítéseik eltűnése természetesen sokat javított a tömegadatokon, az alapfelszereltségű változat üres tömege 260 kg, alig 20 kilóval több, mint a legkönnyebb MCR UL-eké, a tesztelt gép pedig teljes felszereltséggel mindössze 287 kg-ot nyom.
Ki kell emelnünk a kidolgozás minőségének az egész skálára jellemző javulását. Elsősorban a kompozitanyagok megmunkálásában látható komoly fejlődés az első MCR-ek megjelenése óta. Az évek során a konstruktőr olyan hozzáértésre tett szert ezen a területen, ami talán nem éri el ugyan a szakma legjobbjai, a közép-európai kompozit-előállítók szintjét, de látványos eredményeket hozott, miközben a szerkezeti szilárdságot sosem érhette vád.
Akárcsak az MCR 4S, a Pick Up is olajnyomású futóművel szerelt, ami nagyban hozzájárul a nehezebb terepen való gurulás kényelméhez. Innentől csak egy lépés lenne a terepgéppé való nyilvánítása, bár ezzel az ára miatt óvatosan kell bánni. Hisz egy vakondtúrás vagy üreg ugyanolyan hatással lenne rá, mint egy csővázas, vászonborítású gépre, a javítás számlája azonban már korántsem lenne ugyanolyan baráti…
A francia szabályozás miatt, mely az ultrakönnyűek esetében 100 lóerőre korlátozza a motorteljesítményt, a Pick Up Rotax 912 S motort kapott. Kíváncsi voltam, mit tud a 914-es hajtotta nagy testvérhez képest…

A kényelmet nem érheti szó: az 1,20 méter széles kabinnak, az állítható üléseknek és a pilóta oldalán állítható oldalkormány-pedáloknak köszönhetően mindenki komfortosan elhelyezkedhet benne. A próbaútra engem elkísérő Paul Prudent rögtön figyelmeztetett, hogy ne csináljak meredek mókákat oldalirányban, mert az ő helyén nincs oldalkormány…
Súlycsökkentésre törekvés ide vagy oda, a Pick Upban a kabin- és porlasztófűtés azért megmaradt, nem felesleges luxus.
A gurulás kellemes, az első kerékkel összeköttetésben lévő pedáloknak és a hidraulikus vezérlésű differenciál-tárcsafékeknek köszönhetően pontosan arra megyünk, amerre akarunk.
Egy fokozatra kieresztem az elektromosan működtetett ívelő-féklapokat, végrehajtjuk a felszállás előtti check-listet, végrehajtó és fel. 6 másodperc alatt elhagyjuk a talajt, és gyorsan meg kell emelni a gép orrát, hogy ne lépjük túl a legjobb emelkedéshez tartozó 140 km/h sebességet, ami az egy fokozatra kieresztett ívelőlappal elérhető határérték. Ívelőlap be, 5 perc és 6500 lábon vagyunk. A varió 6,1 m/s átlagértéket mutat. Egyetlen negatívum, hogy a magasba emelt orr miatt a kilátás előre nem túl jó.
A gép orsóirányban élénken reagál, gyors, de iránytartása stabil. Még az inverzió alatti turbulenciában is könnyen megőrzi paramétereit, és a csűrők minimális kitérítése is elég az iránykorrekcióhoz. A felhőrétegen túljutva nagy élvezettel fedezem fel, hogy a két trimm által (orsó- és menetirány) tökéletesen irányítható a gép. Az orsóirányba trimmelés nem luxus, mivel a szárnyakban található üzemanyagtartályok az egyszerűség kedvéért összeköttetésben állnak, így aztán elég szárnyat lógatva repülni, hogy az nehezebbé váljék.
Átmegyünk vízszintes repülésbe, és a 210 km/órás manőverezési sebességen tartom a Pick Upot.
Az orsózó szögsebesség ugyanolyan jó, mint a klasszikus UL változat esetében, talán még kevesebb ellentétes legyezőnyomatékkal, mert a törzs jóval hosszabb. Az oldalirányú stabilitás tökéletes, és ahogy felengedem az oldalkormánypedálokat, a törzs kis, határozott billenéssel azonnal visszaáll a tengelybe. A menetirányú statikus stabilitás szintén kiváló.
Behúzott ívelőlappal 85 km/h táján határozottan és némi balra dőlő tendenciával következik be az átesés. Teljesen kiengedett féklapokkal (40°) 65 km/h alatti az átesési sebesség. A lebillenés igen erőteljes, a dőlést a pedálokkal erősen kell kompenzálni. A GPS szerinti minimális manőverezési sebesség 67 km/h az összes korrekció elvégzése után. Ez egyike a legjobb értékeknek, amit merevszárnyúak esetében mértem.
A maximális vízszintes sebesség 266 km/órának bizonyul. Valamivel kevesebb, mint az MCR UL-é, de erre a hosszabb és szélesebb törzs a magyarázat.
Megkezdjük a süllyedést. A műszerfalon elhelyezett térképes GPS-nek hála, azonnal visszatalálok a jó irányba, bár a sok manőverezés közben elvesztettem az orientációmat, a talajt pedig csak foltonként pillantjuk meg néha a kumuluszok között.
A Pick Up kiváló stabilitásának hála a behelyezkedés eseménytelenül zajlik. A még mindig erős szélben elég hosszúnak találom a finálét, annál is inkább, hogy második fokozatra engedtem ki a féklapokat. A kilebegtetés gond nélküli, a talajra érkezés utáni iránytartás tökéletes.

A teljesen atipikus Pick Up, akárcsak a Dyn’Aero összes többi gépe, kitűnik teljesítményével és repülési tulajdonságaival. Autonómiáját és az óriási poggyászteret természetesen csak egy személlyel lehet legálisan kihasználni. De kényelmesen szállíthatunk vele akár biciklit is, nem beszélve az egyéb „hétvégi hobbik” eszközeiről, legyen az síléc, horgászbot, golfütő vagy bármi más. No és az ára? Hát igen, ez nem a mindenki számára elérhető ultrakönnyű repülés kategóriája, de aki megteheti, nem fogja sajnálni, hogy a zsebébe nyúlt!

Szöveg: Philippe Tisserant
Fordította: Kádár Andrea
Képek: a szerző és a Dyn'Aéro
Üres tömeg (kg)285
Szárnyfesztáv (m)8,72
Szárnyfelület (m2)8,30
Üzemanyagtartály (l)130
MotorRotax 912 S
Teljesítmény (LE)100
Max. felszállótömeg (kg)472,5
Vmax (km/h)266
Vc (km/h)210
Vs0 (km/h)65
Emelkedés (m/s)6,1
Fogyasztás (l/h)20,7


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Merevszárnyú UL

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.02 másodperc