Bruno Picot és csapata, a Raid’Air az eddigi, némileg egzotikusabb desztinációk helyett idén „csak a szomszédba”, Németországba szervezték szokásos nyár eleji ultrakönnyû hadjáratukat. Claude Delluc barátunk és fia, Anthony is a résztvevõk között voltak, õk meséltek nekünk.
Május 27-én indulunk el a francia Alpok déli lábainál fekvõ Romans-ból, és kétnapos, meglehetõsen turbulens, erõs szeles idõben való repülés után sikerül idõben megérkeznünk a túra kiindulóállomására, Stuttgart közelébe. Itt már több mint 30 ultrakönnyû légi jármû várja a 8 naposra tervezett, „Karto Fun 2009” elnevezésû rallye kezdetét. Az elnevezés a kartoffeln (krumpli) gúnynévbõl jön, mi, kulinárisan ínyenc franciák így csúfoljuk az egyszerû, burgonyára kihegyezett konyháról elhíresült németeket. Mindenkinek voltak fenntartásai a szigorúnak ismert német légijog, légi rendészet, a komplikált légtérszerkezet és a nálunkfelé megszokottnál kevésbé laza, úgymond katonás német erkölccsel kapcsolatban – természetesen a repülés vonatkozásában. A Németországban bejegyzett, német azonosítóval repülõ ultrakönnyûeken kötelezõ az S módú transzponder, szerencsénkre a német légteret használó vendég légi jármûvek számára nem írják elõ.|
|
Az útvonal elsõ része északnyugat felé, Dortmund irányába vezet minket, hogy onnan majd északabbra forduljunk. A reptereken mindenütt nagyon kedvesen, barátságosan fogadnak. A bázisok, az épületek, a pályák tiszták, gyönyörûen rendben tartottak, a szervezés mindenhol példás. Nekünk, franciáknak volna mit tanulnunk, az biztos...
Majd Hannover felé folytatjuk utunkat, hogy Wilhelmshavennél elérjünk az Északi-tengerig. Az itt található szigetcsoportokat a „német Karibi-szigeteknek” nevezik. A fantasztikus, fehér homokkal borított part fölött repülve szinte olyan érzésünk van, mintha az Atlanti-óceán partján lennénk, csak egy kicsit hûvösebb van.
 |
Pihenõnapunkat Münchenben töltjük, a várost igazán érdemes megnézni. Másnap az utolsó elõtti szakaszt tesszük meg Wörishofenig. Hatalmas erdõk, számtalan tavacska és sziget, kellemes, szép repülések.
Majd eljön az utolsó nap is, összesen csaknem 2500 kilométert repültünk gondtalanul eddig, de most egyszerre barátságtalanra fordul az idõjárás: esõben indulunk reggel, és egy órával felszállás után hirtelen fenyegetõen gyorsan terjedõ köd kezd felszállni a völgyekbõl és erdõkbõl. Nem tudjuk felmérni, mi várhat ránk, így inkább óvatosságból úgy határozunk, terepre szállunk, alattunk alkalmasnak látszó rétek, ki tudja, távolabb találnánk-e.
Egy kis falu határában, az út mellett sikeresen földet is ér mindenki. Miközben tanácskozunk a folytatásról, egy épp a közeli földön dolgozó gazda – aki egyébként a mezõ tulajdonosa, mint megtudjuk – segítségünkre siet, kedvesen érdeklõdik, mit tehet értünk. Kiderül, nem más, mint maga a falu polgármestere.
Hamarosan otthagy bennünket, mi meg találgatjuk, vajon a helyi csendõrséggel fog-e visszatérni. Lehet, hogy bajba keveredtünk? Igaz, egy ultrakönnyû repcsi elvileg bárhova hajthat végre kényszerleszállást, de sosem lehet tudni…
Húsz perccel késõbb a polgármester visszatér, és csomagtartójából forró kávét, friss croissant-t, szendvicseket, sajtot, sonkát varázsol elõ… Csendõrök helyett finom reggelit kapunk!
Aztán csatlakozik hozzá Herr Vogel (nomen est omen!), aki szintén felajánlja segítségét.
Így tudunk autót bérelni, hogy elhozhassuk a saját kocsijainkat és utánfutóinkat, aztán este visszajövünk a sárkányokért, amiket addig – hab a tortán! – a polgármester és segítõkész emberei ponyvával letakarva gondosan õriztek.
 |
A legnagyobb meglepetés az volt, hogy semmiféle komplikációt nem jelentett a zsúfolt és összetett légtérben repülni. Igaz, Bruno úgy szerkesztette meg az útvonalat, hogy ne keresztezzünk korlátozott vagy ellenõrzött légtereket, és a repterekre érkezéskor szükséges rádióforgalmazást úgy oldotta meg, hogy bérelt egy helikoptert, amivel mindig elõttünk érkezett Sylvie, b. nejem társaságában az éppen aktuális célállomásra, így ismerõs hangokat hallhattunk franciául a toronyból. Egyébként nem volt nagyobb kihívás Németországban megfelelni a légügyi elõírásoknak, mint Olaszországban vagy Marokkóban.
Jövõre ismét Spanyolország a cél, de most más útvonalat repülünk be. Annyi látnivaló van még... és annyi helyre érdemes visszatérni is!
Szöveg és képek: Claude Delluc
Fordította: Kádár Andrea
Fordította: Kádár Andrea
