Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Forgószárnyas UL

Benvenuto, ORION!


Az időjárás viszontagságai és egyéb irányú elfoglaltságaink miatt nehéz volt időpontot egyeztetni a már hetek óta ránk váró M24 Orion átvételére. Végül május 13-án kora reggel landoltunk Bergamo repterén (persze menetrend szerinti nagyvassal), hogy néhány óra múlva már Magniékkal parolázzunk Besnatéban, délután pedig berepüljük szép új játékszerünk.

A „hivatalos” átvétel után Luca Magnitól kapott részletes és mindenre kiterjedő műszaki eligazítást követően jöhetett a gyakorlat. Az Orionnal való testközeli ismerkedéshez felbecsülhetetlen segítséget kaptunk egy másik Luca személyében.
A Magnival régóta szoros együttműködésben működő Luca Vaccarini a Milánótól mintegy ötven kilométerre fekvő torlinói UL-bázis gazdája, húsz éve töretlen lelkesedéssel és dinamizmussal oktat mindenféle repülőszerkezeten, felesége, Orietta pedig az adminisztrációs és egyéb teendőket látja el, miközben amolyan jó értelemben vett háziasszonyként gondoskodik a placcról. Két napig élveztük vendégszeretetüket és profizmusukat az igazi családi vállalkozásként üzemelő, gyönyörűen rendben tartott, otthonos, barátságos bázison, ahol a szerdai-csütörtöki nyárias időben napnyugtáig ment a nyüzsgés. Luca nem csak saját gépein oktat, a tágas hangárban több mint 50 – túlnyomórészt merevszárnyú – légi jármű lakik „albérletben”, gazdáik pedig gyakran és szép számban járnak ki a kellemes placcra, ahol a repülés mellett élénk klubélet is folyik (a vasárnapi ökörsütésen sajnos már nem lehettünk ott).
Punto Volo Torlino (Luca Vaccarini): www.puntovolotorlino.it
Jó időben pirkadattól alkonyatig folyamatos az üzem. Elismeréssel néztük Luca kifogyhatatlannak tűnő energiáit: miközben profi girótípusképzést tartott Gyurinak az Orionon, vagy tizenöt-húsz tanulónak egyengette a sorsát, negyedóránként ugrott be és ki újabb és újabb gépekbe/-ből, tette velük az iskolaköröket, irányította rádión az első önálló szárnypróbálgatásokat, s közben hozzáértéssel, olaszos hévvel és közvetlenséggel ontotta magából az aranyat érő tapasztalatokat, tanácsokat, trükköket.
A pénteki egész napos áztató esőt arra használtuk fel, hogy tovább ismerkedjünk Magniékkal, a besnatei gyárral és az Orion karbantartási-technikai finomságaival, műhelytitkaival. Ahogy mesélték, az M24 megjelenése óta tarol: elborítják őket a megrendelések, az eddig sztárnak számító M16 lemaradva kullog az új csillag népszerűsége mögött. Az eddig tőlük kikerült huszon-egynéhány Orion a vevők teljes megelégedésére üzemel, reklamációra még nem volt példa. Persze előfordul, hogy valakinek különleges pechje van: az egyik műhelyben árválkodó, javításra váró napsárga gépet újdonsült francia tulajdonosa utánfutón akarta büszkén hazafuvarozni. Nagy boldogságában elfeledkezett a magassági korlátozásokról, az autópályára rátérve az első fizetőkapunál sikeresen beleverte a rotorfejet a kapu felső áthidalójába, mindjárt fordulhatott is vele vissza a gyárba egy perc repülés nélkül… (pedig nem is szőke nő volt az illető).
Papere Vagabonde: www.universitadelvds.it
Hogy még csak véletlenül se járhassunk így, elhatároztuk, a mi Orionunk nem fogja szégyenszemre közúton elhagyni a szép Lombardiát, a helyi repkedések után csak ki kellett próbálnunk hosszabb távon is. Lucának persze rögtön volt tippje, jó barátjához, Erich Kustatscherhez ajánlott be minket a hazafelé útba eső, Velencétől harminc-egynéhány kilométerre fekvő caposilei UL-bázisra. Szombat délutánra az időjárás is támogatni látszott a tervet, így pontban 4-kor elstartoltunk a szinte már minden fűszálát tekintve ismerős torlinói pályáról, hogy egy búcsúkör megtétele és hosszas integetések után kelet felé vegyük az irányt. A délutáni napsütésben fürdő táj fölött megtett mintegy 250 kilométernyi eseménytelen kéjrepülés után 6-kor a velencei lagúnák látványa, no meg a caposilei frekvencián Erich hangja üdvözölt minket, s pár perc múlva előírásszerűen landoltunk repterén. Ahol is épp egy hármas műrepülő kötelék gyakorlatozásába csöppentünk, mint hamarosan kiderült, nem más, mint a Fly Synthesis által szponzorált, mozgássérült pilóták alkotta We Fly Team tagjai szabdalták az eget Texanjaikkal. Meg kell hagyni, bravúrosan! Az estét velük és Erichékkel, a helyi Papere Vagabonde (szabad fordításban kb. „vándormadarak”) aeroklub tagjaival töltöttük egy pilótatársuk által vitt remek étteremben, tengeri herkentyűk és jó olasz fehérborok társaságában. Itt aztán hallottunk csodákat. A caposilei bázis csak egy a mintegy 600 olasz UL-klubból, az országban pedig egyébként több mint 20 ezer UL-pilótát tartanak nyilván. A klubok igencsak aktív életet élnek, rendszeresek a közös programok, kirándulások, utazások, az évek során összeforrott közösségek ugyanakkor nyitottak is az ismerkedésre, befogadásra, szívesen látják a magunkfajta arra tévedő vendéget. Rögtön tervezgetni is kezdtük a lehetséges közös programokat. Donatella, Erich párja – hőlégballon, merevszárnyú és girópilóta – szeptemberre szervezi az ultrakönnyű női pilóták nagyszabású nemzetközi találkozóját Caposilében, ahova ezúton is szívesen invitál minden érintettet. Érdemes megjegyezni egyébként, hogy a vacsorán jelen lévő klubtagok nemek közti aránya kb. 50-50%-osnak mondható, s a lányok egytől egyig szintén pilóták! Ahogy Erich bölcsen mondta, jobb őket megtanítani repülni, így ahelyett, hogy a férfiak hobbija miatt húznák a szájukat, aktívan és lelkesen, egyenrangúként vesznek benne részt.
Mi Magyarországon még csak álmodozhatunk ilyesmiről, akárcsak arról, hogy valaha is létrejön nálunk egy hasonlóan fejlett ultrakönnyű társadalom… De legyünk optimisták, az nem kerül semmibe!
Egy csepp Olaszországot azért mindenesetre hazahoztunk: az Oriont.
(Andrea)

Az Orionban közben gyűlt a repidő, a 25 órás első olajcsere ideje is elérkezett. Tapasztalatról még aligha lehetne beszélni, de benyomások már vannak. Négy óra iskolakörözés elég volt a magamfajta fakezű úrvezetőnek, hogy stressz nélkül szálljak fel és le vele, a repülés persze már sokkal egyszerűbb, az nem nagyobb kihívás, mint egy átlagos merevszárnyúval. A felszállás végrehajtásához célszerű pontról pontra betartani a műszerfalra ragasztott checklistet. Váróponton, lehetőség szerint már a végrehajtón, széllel szemben a következőek a teendők: mindkét üzemanyagpumpa bekapcsol, rotorfék kikapcsolva, bot előre, orra trimmelve, motor 1600-as fordulaton, felpörgetőmechanizmus fogantyúját szépen lassan, fokozatosan ráhúzni, gázzal megtámasztani, hogy a motorfordulatszám ne essen vissza, türelmesen várni, amíg megjön a 130 ford/perc, akkor hasra lehet húzni a botot, egyre több gázt adni, akár 2400 ford/percig, majd 210 ford/percnél elengedni a felpörgetőmechanizmus fogantyúját, előrenyomni a botot és fokozatosan előretolni a gázkart koppanásig, ami 5400-as fordulatot ad ki a 914-es Rotaxnál. Ha véletlenül vagy lányos zavarában a felpörgetés alatt a pilóta elengedné a felpörgetőszerkezet fogantyúját, szigorúan tilos azt újra meghúzni, meg kell várni, amíg a rotor teljesen meg nem állt, és onnan lehet újra kezdeni az eljárást.
A gázt azért kell fokozatosan rászúrni, hogy a rotornak legyen ideje tovább gyorsulni. Ellenkező esetben oszcillálhat. A tolólégcsavar okozta precesszió kompenzálásához jó nagy bal láb kell, más szóval: az oldalkormánnyal kell kompenzálni a legyezőirányú elforgatónyomatékot. A botot előre és balra kell nyomni, megakadályozva, hogy a giró felágaskodjon, nagy állásszögön nehezen gyorsuljon. Tilos előre-hátra „fűrészelni” a botkormánnyal, határozottan, keményen és finoman (ahogy Luca szereti mondani: „con forza et delicatessa”) kell a megfelelő pozícióban tartani, addig, amíg párnahatásban megjön az aktuális tömegadatoknak megfelelő 45-65 mérföld/óra sebesség, ami az emelkedéshez szükséges. Nem is olyan egyszerű, főleg keskeny futópályán, oldalszélben vagy egyenetlen terepen, ahol egy buckáról elpattanhat az orrfutó, amitől aztán a giró feladja az orrát, a géptörzs úgy viselkedik, mint minden áramlásba helyezett tárgy, ez esetben ráadásul jókora felület kapja alulról a megfúvást, egyből szárnyként akar viselkedni. Nagy állásszögön viszont pont olyan nehezen gyorsul a giró, mintha traverzálna. A leszállás sokkal egyszerűbb, motorral laposan vagy motor nélkül meredek besiklással tartani kell szólóban az 50, utassal a 60-65 mérföld/h sebességet, úgy 5-6 m magasan finoman fel kell venni a girót, hogy elveszítse a sebességét, a lassulás ütemében tovább kell húzni a botot, addig, amíg meg nem áll a giró, idális esetben pont akkor, amikor földet ér. A rotor ilyenkor még 180-200-as fordulaton jár, azt hagyni kell 100 alá lassulni, mielőtt a rotorféket bekapcsolnánk.
Ami az Oriont illeti: mindenhol csodálták és dicsérték, ahol megfordultunk vele. Az, hogy a turbulencia és a szél nem érvényesek rá, nekem is nagyon bejött. Volt úgy, hogy elrepültünk egy nagyobb madár mellett, és azt láttuk, hogy becsukja szárnyait és mégis felfele halad. Valami brutális termik lehetett, de csak annyit éreztünk belőle, hogy az Orion finoman leadta az orrát, majd amikor a leáramlásba kerültünk, enyhén megült. Hogy ilyen könnyen meg lehet tanulni a vezetését, az mindenképpen szimpatikus, bár én jobban szeretem a kihívásokat.
Utazósebességét keveslem. Aktuális tömegadatok szerint 80-90 mérföld/h sebességet ad ki az 5000-es motorfordulat és a 31-es szívótérnyomás. Ez még elfogadható utazásra, de a fogyasztás ilyenkor 20 liter/óra körül jár. A zárt fülke abszolút kényelmes, hely is van benne embernek, csomagnak már kevésbé, viszont az a veszély nem forog fenn, hogy hajtóműleállás esetén nem tűnik fel semmi. Más szóval: aktív zajcsökkentős fejhallgató az Orionban nem felesleges fényűzés. Javára legyen mondva: a kompozit rotorlapátok nagyon jól kiegyensúlyozottak, a bot minimális mértékben érezteti a pilótával, hogy forgószárnyast vezet.
Összességében pozitív a mérleg. Amennyiben az utazás lényege nem a gyors célba érés, akkor az élvezeti érték vetekedhet a biztonsággal. Márpedig régi közhely: a repülés gyors helyváltoztatási mód, azok számára, akik nem sietnek.
(Gyuri)

Szöveg és képek: Vampair



 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Forgószárnyas UL

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.01 másodperc