Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Hátimotor

Basse Ham 2008


Több mint 500 pilóta több mint 20 országból, 60 kiállító… és egyszerre 325 motoros ernyő a levegőben, új világrekord… Ez Basse Ham idei mérlege.
Pedig mikor péntek reggel nekiálltunk a szinte viharos szélben standot építeni, nagyon úgy tűnt, nemhogy rekorddöntés, de még repülés sem sok várható. A tavalyelőtti hőség és szélcsend helyett idén inkább hűvös szelek jártak „a motoros ernyőzés fővárosában” a háromnapos rendezvény kezdetén. Aztán szép lassan megjött a jó idő, a „csak tapasztalt pilótáknak” engedélyezett repülést jelző narancssárga zászlót leváltotta a demokratikus zöld, és a szombat esti rekordot már a nap is bearanyozta. Vasárnapra beállt a kánikula, a hagyományos délutáni jégeső viszont ezúttal elmaradt.

Lassan már úgy jövünk ide, mintha hazajönnénk, állapítottuk meg, szinte minden kiállítói standon ismerősök fogadtak kitörő örömmel, s a nálunk megforduló tömegben percenként csaptak a vállunkra az innen-onnan, hosszabb vagy rövidebb ideje megismert pilótatársak.
A sátrak közt hamar kialakult a szokásos nyüzsgés és forgatag, s bár a látogatók számát pontosan megállapítani még a szervezők sem lehettek képesek (a belépés ugyanis – lássatok csodát, még mindig! – ingyenes és szabad), valószínűleg nem volt túlzás a Jean-Claude Ludwigék által várt 10 000 fő.
Ami a levegőben zajló eseményeket illeti, nem maradhattak el a Mathieu Rouanet–Laurent Salinas páros szokásos akróbemutatói. A Moselle folyón való vízisízést most passzolták, de a napközbeni, turbulens időben földközeli cikázásaikkal így is sikerült kellő mértékben emelniük a nézők adrenalinszintjét. Hát még a rekordrepülés fel- és leszállóiét, mikor beszívott fecskeként csapongtak közöttük… De őket így szeretjük. Ahogy a vasárnap délutáni díjkiosztón fogalmazták meg, „az új pilótanemzedék” nem feltétlenül a szabálykövetésben jeleskedik, de teljesítményük előtt le a kalappal. Mi sem bizonyítja jobban a fenegyerekeket övező szimpátiát, mint hogy az idén első ízben kiosztott AGAP (Award Grand Air Paramoteur) VIP díját Mathieu Rouanet-nak, mint a motoros ernyőzés kiemelkedő személyiségének ítélte a szavazás. Nincs kétségünk afelől, hogy ha eddig nem szállt Matyi fejébe a dicsőség, ezután sem fog, annyi bajnoki cím és elismerés után is ugyanaz a szerényen vigyorgó, kedves, laza srác maradt, akinek megismertük (mellesleg Basse Hamból egyenesen Chambley-ba ment, ahol a 2008-as francia UL bajnokságon is leakasztotta a motoros ernyős aranyérmet).
Az Alphajet vadászgépekkel berepülő Patrouille de France kötelékéhez is szerencsénk volt, bár az a két áthúzás, mellyel megtisztelték az összegyűlt tömeget, tényleg csak villámlátogatásnak minősíthető.
Mindeközben mi nem repültük betegre magunkat, de így legalább volt idő a földön is nézelődni, fogadni a számos érdeklődőt, és feltérképezni az újdonságokat.
Már előre fentük a fogunkat a beharangozott kínai–angol koprodukciós elektromos hátimotorra, a Yuneecra. Sikerült is kipróbálni, erről olvassátok el Gyuri beszámolóját. Ő szerencsére nem járt úgy vele, mint az a pilóta, aki nemes egyszerűséggel elkaszálta a magasfeszültségű vezetéket (tán egy kis levegőben való „tankolásra” gondolt?), de sértetlenül ért földet egy épp jó helyre telepített felfújható gumisátor tetején.
Először tűntek fel Basse Hamban a „miniernyők”, ami jól mutatja az ernyőméretek általánosan jellemző, csökkenő tendenciáját. A fehér-narancssárga, jellegzetes mintájú Bio-Air Ski’M-et az általunk is repült Dudek Zakospeedhez hasonlóan eredetileg speedflyingra szánták, de itt az erős szélben vidáman hasított motorral is.
Az amatőr építésű trájkok versenyében is láttunk érdekes szerkezeteket, még ha egyik-másik esetben az érdekesség valóban az egyetlen pozitív vonásuknak bizonyult is.
Új márka a hátimotorok piacán a madridi Kobra, akik többek közt pneumatikus mentőernyőjüket is bemutatták: talán végre érvényes megoldást jelenthet mentőer-nyőtémában.
A Sky Engines standján tüzetesen megvizsgálhattuk az általuk tervezett új kar-bonkeretet, ha minden jól megy, a későbbiekben erre még visszatérünk.
Idén is volt lehetőség a motorok tolóerejének megmérettetésére, éltünk is vele; az eredményekről lásd külön írásunkat. S végül, de nem utolsósorban: a rekord!
Szombat délután négy körül sor került az eligazításra, az viszont még kétséges volt, engedi-e, s mikor az időjárás a kezdést. Azért szép lassan mindenki kihurcolkodott a placc szélére, s egyre növekvő izgalommal vártuk, hogy megadják a jelet az indulásra. Bemelegítésként, s hogy jó példával járjunk elöl, no meg hogy megvillantsuk a piros-fehér-zöld Synthesist, azért tettünk egy tiszteletkört tandemben a meglehetősen dobálós időben. 6 után végre felkerült a zöld zászló, megnyitották a rekordkísérletet. Az eligazítás szerint az első sorokból a legtapasztaltabb pilóták, mögöttük pedig a többiek startoltak, tudásszint szerint csökkenő sorrendben (a hovatartozás elbírálása mindenkinek saját lelkiismeretére volt bízva, mi szerénytelenül előrehelyezkedtünk). Megkezdődött a légtér telítődése… és az ernyők szinte hihetetlenül rövid idő alatt befestették Basse Ham egét! Valóságos csúcsforgalomban éreztük magunkat, mondhatni, forrt a levegő, bár a többség az utasításokat betartva nem maradt közvetlenül a reptér fölött. Így is történt egy baleset, egy trájk és egy lábról induló hátimotoros ütköztek össze a közeli mező fölött. A trájk ernyője újranyílt, s viszonylag simán landolt, a másik pilóta viszont mentőernyőt dobott, amihez nem volt megfelelő magassága: ő sajnos becsapódott. Mint utólag megtudtuk, szerencsére megúszta három elcsúszott hátcsigolyával, de az eset azért elgondolkoztató a jövőbeli rekorddöntéseket illetően. Háromszáznál több légi járműnek egymást kerülgetni nem egyszerű feladat… s hányan leszünk 2010-ben?
Alig valamivel több mint két óra kellett csak ahhoz, hogy az egyezményes piros füstbomba jelezze, a rekordkísérlet véget ért. Leszállás után tudtuk meg, milyen eredménnyel. Aztán – immár csak l’art pour l’art – aki még akart, napnyugtáig repdeshetett tovább, ami itt hivatalosan 21h45-öt jelent június végén.
A vasárnap délutáni búcsúzkodáskor ismét csak köszönetet mondani és gratulálni tudtunk Jean-Claude-nak: idén is maradandót alkotott. Ha minden igaz, hamarosan vendégül láthatjuk őt Magyarországon. Az élményt biztos nem tudjuk überelni, de valamennyit talán viszonozhatunk…

Nézzétek meg filmünket Basse Hamról a www.vampair.hu-n!

Szöveg: Kádár Andrea
Képek: Koszta Péter


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.01 másodperc