Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdõlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Mûrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Hátimotor

Basse Ham 2008


Több mint 500 pilóta több mint 20 országból, 60 kiállító… és egyszerre 325 motoros ernyõ a levegõben, új világrekord… Ez Basse Ham idei mérlege.
Pedig mikor péntek reggel nekiálltunk a szinte viharos szélben standot építeni, nagyon úgy tûnt, nemhogy rekorddöntés, de még repülés sem sok várható. A tavalyelõtti hõség és szélcsend helyett idén inkább hûvös szelek jártak „a motoros ernyõzés fõvárosában” a háromnapos rendezvény kezdetén. Aztán szép lassan megjött a jó idõ, a „csak tapasztalt pilótáknak” engedélyezett repülést jelzõ narancssárga zászlót leváltotta a demokratikus zöld, és a szombat esti rekordot már a nap is bearanyozta. Vasárnapra beállt a kánikula, a hagyományos délutáni jégesõ viszont ezúttal elmaradt.

Lassan már úgy jövünk ide, mintha hazajönnénk, állapítottuk meg, szinte minden kiállítói standon ismerõsök fogadtak kitörõ örömmel, s a nálunk megforduló tömegben percenként csaptak a vállunkra az innen-onnan, hosszabb vagy rövidebb ideje megismert pilótatársak.
A sátrak közt hamar kialakult a szokásos nyüzsgés és forgatag, s bár a látogatók számát pontosan megállapítani még a szervezõk sem lehettek képesek (a belépés ugyanis – lássatok csodát, még mindig! – ingyenes és szabad), valószínûleg nem volt túlzás a Jean-Claude Ludwigék által várt 10 000 fõ.
Ami a levegõben zajló eseményeket illeti, nem maradhattak el a Mathieu Rouanet–Laurent Salinas páros szokásos akróbemutatói. A Moselle folyón való vízisízést most passzolták, de a napközbeni, turbulens idõben földközeli cikázásaikkal így is sikerült kellõ mértékben emelniük a nézõk adrenalinszintjét. Hát még a rekordrepülés fel- és leszállóiét, mikor beszívott fecskeként csapongtak közöttük… De õket így szeretjük. Ahogy a vasárnap délutáni díjkiosztón fogalmazták meg, „az új pilótanemzedék” nem feltétlenül a szabálykövetésben jeleskedik, de teljesítményük elõtt le a kalappal. Mi sem bizonyítja jobban a fenegyerekeket övezõ szimpátiát, mint hogy az idén elsõ ízben kiosztott AGAP (Award Grand Air Paramoteur) VIP díját Mathieu Rouanet-nak, mint a motoros ernyõzés kiemelkedõ személyiségének ítélte a szavazás. Nincs kétségünk afelõl, hogy ha eddig nem szállt Matyi fejébe a dicsõség, ezután sem fog, annyi bajnoki cím és elismerés után is ugyanaz a szerényen vigyorgó, kedves, laza srác maradt, akinek megismertük (mellesleg Basse Hamból egyenesen Chambley-ba ment, ahol a 2008-as francia UL bajnokságon is leakasztotta a motoros ernyõs aranyérmet).
Az Alphajet vadászgépekkel berepülõ Patrouille de France kötelékéhez is szerencsénk volt, bár az a két áthúzás, mellyel megtisztelték az összegyûlt tömeget, tényleg csak villámlátogatásnak minõsíthetõ.
Mindeközben mi nem repültük betegre magunkat, de így legalább volt idõ a földön is nézelõdni, fogadni a számos érdeklõdõt, és feltérképezni az újdonságokat.
Már elõre fentük a fogunkat a beharangozott kínai–angol koprodukciós elektromos hátimotorra, a Yuneecra. Sikerült is kipróbálni, errõl olvassátok el Gyuri beszámolóját. Õ szerencsére nem járt úgy vele, mint az a pilóta, aki nemes egyszerûséggel elkaszálta a magasfeszültségû vezetéket (tán egy kis levegõben való „tankolásra” gondolt?), de sértetlenül ért földet egy épp jó helyre telepített felfújható gumisátor tetején.
Elõször tûntek fel Basse Hamban a „miniernyõk”, ami jól mutatja az ernyõméretek általánosan jellemzõ, csökkenõ tendenciáját. A fehér-narancssárga, jellegzetes mintájú Bio-Air Ski’M-et az általunk is repült Dudek Zakospeedhez hasonlóan eredetileg speedflyingra szánták, de itt az erõs szélben vidáman hasított motorral is.
Az amatõr építésû trájkok versenyében is láttunk érdekes szerkezeteket, még ha egyik-másik esetben az érdekesség valóban az egyetlen pozitív vonásuknak bizonyult is.
Új márka a hátimotorok piacán a madridi Kobra, akik többek közt pneumatikus mentõernyõjüket is bemutatták: talán végre érvényes megoldást jelenthet mentõer-nyõtémában.
A Sky Engines standján tüzetesen megvizsgálhattuk az általuk tervezett új kar-bonkeretet, ha minden jól megy, a késõbbiekben erre még visszatérünk.
Idén is volt lehetõség a motorok tolóerejének megmérettetésére, éltünk is vele; az eredményekrõl lásd külön írásunkat. S végül, de nem utolsósorban: a rekord!
Szombat délután négy körül sor került az eligazításra, az viszont még kétséges volt, engedi-e, s mikor az idõjárás a kezdést. Azért szép lassan mindenki kihurcolkodott a placc szélére, s egyre növekvõ izgalommal vártuk, hogy megadják a jelet az indulásra. Bemelegítésként, s hogy jó példával járjunk elöl, no meg hogy megvillantsuk a piros-fehér-zöld Synthesist, azért tettünk egy tiszteletkört tandemben a meglehetõsen dobálós idõben. 6 után végre felkerült a zöld zászló, megnyitották a rekordkísérletet. Az eligazítás szerint az elsõ sorokból a legtapasztaltabb pilóták, mögöttük pedig a többiek startoltak, tudásszint szerint csökkenõ sorrendben (a hovatartozás elbírálása mindenkinek saját lelkiismeretére volt bízva, mi szerénytelenül elõrehelyezkedtünk). Megkezdõdött a légtér telítõdése… és az ernyõk szinte hihetetlenül rövid idõ alatt befestették Basse Ham egét! Valóságos csúcsforgalomban éreztük magunkat, mondhatni, forrt a levegõ, bár a többség az utasításokat betartva nem maradt közvetlenül a reptér fölött. Így is történt egy baleset, egy trájk és egy lábról induló hátimotoros ütköztek össze a közeli mezõ fölött. A trájk ernyõje újranyílt, s viszonylag simán landolt, a másik pilóta viszont mentõernyõt dobott, amihez nem volt megfelelõ magassága: õ sajnos becsapódott. Mint utólag megtudtuk, szerencsére megúszta három elcsúszott hátcsigolyával, de az eset azért elgondolkoztató a jövõbeli rekorddöntéseket illetõen. Háromszáznál több légi jármûnek egymást kerülgetni nem egyszerû feladat… s hányan leszünk 2010-ben?
Alig valamivel több mint két óra kellett csak ahhoz, hogy az egyezményes piros füstbomba jelezze, a rekordkísérlet véget ért. Leszállás után tudtuk meg, milyen eredménnyel. Aztán – immár csak l’art pour l’art – aki még akart, napnyugtáig repdeshetett tovább, ami itt hivatalosan 21h45-öt jelent június végén.
A vasárnap délutáni búcsúzkodáskor ismét csak köszönetet mondani és gratulálni tudtunk Jean-Claude-nak: idén is maradandót alkotott. Ha minden igaz, hamarosan vendégül láthatjuk õt Magyarországon. Az élményt biztos nem tudjuk überelni, de valamennyit talán viszonozhatunk…

Nézzétek meg filmünket Basse Hamról a www.vampair.hu-n!

Szöveg: Kádár Andrea
Képek: Koszta Péter


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.05 másodperc