Andi Siebenhofer igazi fenegyerekként vonult be a köztudatba. Az osztrák származású extrémsportoló és aktivista nevét a földön, vízen, levegõben egyaránt elkövetett rendkívüli teljesítmények, az átlagember számára õrültségnek tûnõ, kockázatos kalandok tették ismertté. Amint azt szlogenje is bizonyítja, Andi számára nincs lehetetlen: „No limit!”
|
|
|
|
 |
Ami a repülést illeti, az egyik legnagyobb port felkavart akciója talán az volt, mikor 2003-ban, közvetlenül az iraki háború kitörése után egyenesen a Vatikánt vette célba leszállóhelyként. Egy 74 éves pap barátjával együtt gyûjtötték a beavatkozás ellen tiltakozók aláírásait, és az azokat tartalmazó listát a hatásosabb figyelemfelkeltés céljából motoros ernyõvel juttatta el a Vatikán vezetõségének, amely akkor még nem foglalt hivatalosan állást ebben a kérdésben.
 |
Ezt az utat Andi csodával határos módon élte túl: miután beszippantotta egy cumulonimbus, jégesõben, villámok között, befagyott hajtómûvel órákat hánykolódott a tenger felett, hogy végül a csaknem 12 órás repülés után földet érjen Egyiptomban. Sikerült! Ilyen és hasonló kalandok sora után Andi 2005-ben, a Helmut Stern Q’taifly repülõklubja által a tokorcsi reptéren szervezett Rotor Wing Days alkalmából ismerkedett meg egy új repülõs mûfajjal, az autogiróval. A találkozón az élõ legendának számító konstruktõr, maga Vittorio Magni, a Magni Gyro atyja tartott átképzést néhány önként jelentkezõ pilótának. A növendékek közé természetesen Andi is benevezett, hogy is hagyhatta volna ki.
Miben áll a helikopter õsének is tekinthetõ autogiró – azaz önrotáló forgószárnyas repülõszerkezet – lényege? Az alapvetõ különbség, hogy a rotort csak a felszálláshoz pörgeti meg a motor, a tolólégcsavar biztosítja a haladást, az pedig az autorotációt.
Az autogiró legnagyobb varázsa, hogy gyakorlatilag bármilyen idõjárási körülmények közt lehet vele repülni: nem kell foglalkozni lökéses széllel, brutális és szûk termikekkel, és bármi egyéb, a könnyûrepülés szempontjából kritikus légköri jelenséggel.
 |
Andinak olyannyira megtetszett a dolog, hogy hamarosan nemcsak a giró igazi mesterévé vált, de üzleti lehetõséget is látva ebben az „új játékszerben”, kivételesen kicsit „konszolidáltabb” tevékenységre adta a fejét: idestova több mint egy éve létrehozta saját autogiróbázisát és képzési központját a fertõszentmiklósi repülõtéren.
Egy napsütéses, szeles májusi vasárnapon látogattunk el hozzájuk. A Soprontól 25, az osztrák határtól mintegy tíz kilométerre fekvõ Meidl Airportra érve elõször szállingózó színes ernyõk látványa fogadott:
 |
A bázis Európában is a legnagyobbak közé sorolható. Jelenleg 19, nagy többségben MT-03 és MTO Sport típusú autogirót üzemeltetnek. A gépeket elsõsorban oktatásra használják, a tavalyi évben 25 végzett pilóta került ki tõlük. Emellett természetesen az utasreptetés is nagy népszerûségnek örvend, s nagymértékben hozzájárul a mûfaj ismertségének növeléséhez. A reptér elhelyezkedése több szempontból is elõnyös. A határ közelsége miatt nagy számban látogatnak ide az elsõsorban osztrák, de német, holland és egyéb európai érdeklõdõk is. A helyi idõjárást pedig mintha pontosan az autogiró legnagyobb elõnyének demonstrálására tervezték volna. Az itteni, jellemzõen élénk és sûrûn változó légköri viszonyok kiemelik a szélnek, turbulenciának fittyet hányó girók kiváltságait.
 |
 |
Létezik persze másfajta megoldás is a hõmérséklettel kapcsolatos problémák kiküszöbölésére. Leszállásunk után Andi megmutatta a hangár legfrissebb lakóját, egy nemrég érkezett Xenont. Ezt az eredetileg Franciaországból származó, az ABS Aerolight által konstruált, zárt utasterû kétüléses girót Lengyelországban gyártják. Rögvest meg is ejtettünk vele egy tesztrepülést, errõl Szabó Gyuri élménybeszámolóját alant olvashatjátok.
 |
 |
 |
Az eredmények csodálatra méltóak, bár még nem biztos, hogy arányban vannak a befektetéssel. A Xenonnak kívülrõl szándékosan Bell Jet Ranger pofája van. Az egy darabból öntött pilótafülke vinilészter-üvegszál méhsejtszerkezetû anyagok szendvicsébõl készül, a kritikus pontokon megerõsítve, teherviselõ, és még felhajtóerõt is termel. Belül az apró részletek lenyûgözõek. Bõr üléshuzatok, kabin- és mûszerfal-világítás, helikoptereken megszokott központi, gomba formájú mûszerfal, vegyesen analóg és digitális mûszerekkel, imponáló, talán még túlzottnak is nevezhetõ belsõ méretek: ez a giró nem légi sportkocsi, inkább hasonlítható egy repülõ Audi Q7-hez vagy ML Mercihez. Az ülések egymás mellett, a vállmagasságban mért belsõ szélességtõl bármelyik bizjet elpirulna. A precesszió miatt a jobb oldali a pilótaülés.
 |
Ezek a 8H12-es profilú, Aircopter által gyártott extrudált alumínium rotorlapátok két méretben rendelhetõek, a 8,4 vagy 8,8 m-es rotorátmérõ nagyjából olyan különbséget jelent, mint ugyanazon a motoros sárkányon 13 vagy 17 m2-es szárny. A hajtómû alapértelmezetten a 914-es Rotax, de ezt a járgányt egy spéci, Mitsubishi turbóval szerelték, ami 125 lóerõt biztosít, rádásul Rotax gyári garancia mellett! Az efféle benzinhörcsög étvágyát 2 db 44 literes üzemanyagtartály elégíti ki. A tolóerõ leadásáról 174 cm-es átmérõjû DUC háromtollú légcsavar gondoskodik, mégpedig a fura FC Windspoon, a kanalas tollvégû változat. A tolósróf elég jól elbújik a duci pilótafülke mögött, tengelye alacsonyabban van, mint a legtöbb girón, ezt P 38 Lightningot idézõ farokrésszel oldották meg.
A gyártó 285 kg-os száraz tömeget vall be, ezt inkább nem kommentálnám.
 |
Szöveg: Kádár Andrea, Szabó György
Képek: Kádár Andrea,
Siebenhofer-archív, Xenon-archív
Képek: Kádár Andrea,
Siebenhofer-archív, Xenon-archív
www.gyro.at, www.gyrocopter.hu
Tel.: 06 99 381 681, office@gyro.at
 |
