 |
| Michel |
 |
| Mathieu |
Augusztus végén rekkenõ hõség fogadta a Pekingben landoló résztvevõket. A verseny egy siklóernyõs felszálló közelében, egy tó partján került megrendezésre, amely helyszín a közelgõ olimpiai játékok egyik versenyszámának is otthonául szolgál majd. Az olimpiára készülõdés szelleme egyébként is erõsen érezhetõ volt, a Pekingben mindenhol gõzerõvel folyó építkezéseket kikerülni sem lehetett.
Az elsõ próbarepülések során hamar kiderült, hogy a kijelölt repülési zónák és a kevéssé valósághû térképek közti eltérések miatt nem lesz könnyû dolog a navigáció. Ezt még csak súlyosbította az anticiklon és a déli szél, mely óhatatlanul a pekingi légszennyezést sodorta a verseny légterébe, jelentõsen csökkentve a látást (a bõrre-felszerelésre lerakódó kokszról nem is beszélve).
 |
| Ramón |
 |
| Michel Carnet |
Néhány nap akklimatizálódás és a felszereléseken végzett utolsó simítások után szeptember elsején nagyszabású megnyitóval vették kezdetüket az események, melyen többek közt motoros ernyõs és sárkányos légiparádé, valamint számos látványos földi bemutató emlékeztetett úgyszintén az olimpiára.
Az elsõ versenyszám kombinált gyorsasági-navigációs feladat volt, ahol a cél a lehetõ legtöbb ellenõrzési pont érintése a rendelkezésre álló másfél óra alatt. Ezt követte másnap a célra szállással kombinált economy feladat, amelynek során 3 kg üzemanyaggal kellett a lehetõ legtovább a levegõben maradni: itt a legjobb eredmény 5 óra 30 perc volt.
A szlalom versenyszám igencsak felborzolta a kedélyeket. Új típusú pontozást vezettek be ugyanis, amelynek értelmében például 2 másodperces különbség 300, 3 másodperc 450 pontot jelent… Ezt a versenyzõk többsége elfogadhatatlannak találta, de a szám érvénytelenítéséhez mind a 19 jelenlévõ ország egyhangú szavazatára lett volna szükség, ami azonban 1 híján nem jött össze, így Ramón Morillas végül egy lengyel pilótával osztozott az itt elért elsõ helyén.
Sor került még egy economy versenyszámra is, amely közben a lehetõ legtöbb ellenõrzési pontot kellett érinteni, ezúttal 4 liter üzemanyaggal, majd újabb szlalomfeladat következett a francia és angol csapat heves tiltakozása ellenére. Ramón és Mathieu, a két nagy esélyes – vitatott – kizárása miatt a versenyszámot végül lengyel gyõzelem koronázta.
Ezután következett egy precíziós feladat (megadott útvonalon különbözõ sebességeket tartva való repülés), amelyben egy fiatal francia pilóta, Pascal Vallée jeleskedett, õt egyébként is ígéretes tehetségként tartják számon.
 |
| Mathieu |
 |
| Ramón |
 |
| Michel Carnet |
 |
| A Krupa-Dziok csapat |
A következõ hajnalon a korán kelõ pilóták egyedülálló élményben részesülhettek, engedélyt kaptak a Nagy Fal fölötti repülésre. Délután pedig a kombinált gyorsasági-távolsági versenyszámot teljesítették, ahol a lehetõ leggyorsabban kellett egy háromszöget megrepülni, illetve a lehetõ leghosszabb távot megtenni meghatározott mennyiségû üzemanyaggal.
Ezt követte másnap az utolsó versenyszám, a „mini-maxi” (egy adott szakaszt elõször a lehetõ leglassabban, majd a leggyorsabban végigrepülni). Itt nagy meglepetésre két kevésbé ismert pilóta, Mike Chilvers (GB) és Tony Gibson (Dél-Afrika) vitték el a pálmát, talaj fölött 1 méteren 60 km/h sebességet produkálva Dudek Plasma ernyõikkel.
A lábról induló egyéni kategóriában az eddigi világbajnokot, Mathieu Rouanet-t és az angol Michel Carnet-t megelõzve Ramón Morillas nyerte el az aranyérmet, immár harmadik alkalommal. Mathieu és Ramón „felspécizett”, gyári Top80 motorokkal, Michel Carnet pedig a szokásos széria Bailey-vel versenyzett. A negyedik helyezett Michel Touitou a Klocza Zsolti faragta 175 köbcentis Parapower Baileyt „lovagolta meg”, teljes megelégedettségére.
A tandem lábról induló kategóriában a litván Smarlovskis páros mögött második helyen végzett a lengyel Krupa–Dziok csapat Parapower Simo motorral. A trájkok versenyében spanyol gyõzelem született, Daniel Crespo Valdéz mögött a lengyel Tomasz Kudaszewicz, harmadikként pedig a cseh Jojowing nagyasszonya, Michaela Machartova futott (gurult) be. Michaela és az angol Jansy Kelly egyébként különdíjat is kaptak, mint az elsõ két nõi pilóta, akik ultrakönnyû világbajnokságon érmet szereztek.
A csapatversenyben a franciák gyõzedelmeskedtek az angol és a spanyol válogatott elõtt, folytatva ezzel immár 5 éve tartó nyerõ sorozatukat.
A szervezõk kitettek magukért, a logisztikát csak dicsérni lehetett, a fogadtatásra és a vendéglátásra nem lehetett panasz. A versenyszámok és a pontozási rendszer viszont sokak elégedetlenségét váltották ki, úgy tûnt, a szabályokat hozó nemzetközi versenybizottság tagjai nem a gyakorló PPG pilóták soraiból kerültek ki.
Ezen a vb-n is feltûntek a jövõ nagy reménységei, a fiatal pilóták közül elsõsorban a már említett Pascal Vallée-t, a cseh Frantisek Salavát, a kanadai David Sigiert érdemes majd figyelemmel kísérni. Kínát pedig feltétlenül szemmel kell tartani a közeljövõben, mert ebben a motoros ernyõzés szempontjából ígéretes lehetõségeket rejtõ országban a sportág gyors fejlõdése várható.
Szöveg: Kádár Andrea
Képek: Air Light Sport
