Egy negyvenéves lapp pásztor, aki egész életét a havas tundrán töltötte, 10 000 rénszarvasból álló nyáját hátimotorral terelgeti!
Ki ne álmodott volna arrĂłl, hogy õ lesz a cowboyok királya – egy Ă©gben vágtázĂł Pegazuson?
Ki ne álmodott volna arrĂłl, hogy a világ tetejĂ©n repĂĽlhessen? A makulátlan, hĂłfehĂ©ren Ă©s jegesen ragyogĂł, Ă©jjel-nappal fĂ©nyben fĂĽrdõ tĂ©rben?
Amikor elõször hallottam ezt a törtĂ©netet egy párizsi kávĂ©házban, megdobbant (magyar) szĂvem, Ă©s... nem sokkal kĂ©sõbb már autĂłban ĂĽltem, elõttem pedig a 4500 kilomĂ©teres Ăşt a messzi Ă©szakra, furgonomban 3 hátimotorral Ă©s kĂ©t másik repĂĽlõbolonddal, akik kĂ©szek voltak csatlakozni hozzám: egy izraeli Tel-AvivbĂłl, Ă©s egy ugyancsak rozsdaállĂł vietnami.Magunk mögött hagyjuk a langy párizsi májust, Ă©s eltökĂ©lten haladunk a leghidegebb, de egyben a legvilágosabb tĂ©l felĂ©. Az Ă©jszaka hossza a hõmĂ©rsĂ©klettel egyĂĽtt csökken, mĂg el nem Ă©ri a körĂĽlbelĂĽl 90 perces rekordot. Negyven Ăłrán át gurulunk folyamatosan (miközben a furgonban eszĂĽnk, alszunk, Ă©s felváltva vezetĂĽnk), mellettĂĽnk sorra futnak el az egyre Ă©szakiasabb kĂ©pet mutatĂł tájak: Észak-Franciaország, Belgium, NĂ©metország, Dánia, DĂ©l-SvĂ©dország (több mint 2000 km… Ă©s elfogy az autĂłpálya), Észak-SvĂ©dország (az Ăşt egyre sportosabb), Lappföld (lehet, hogy inkább a levegõben kĂ©ne folytatnunk?), hogy az utolsĂł 300 kilomĂ©tert egy havas-sáros, aszfaltozatlan, egysávos „Ăşton” tegyĂĽk meg… de micsoda napfĂ©ny! Micsoda áthatĂł világosság Ă©jjel Ă©s nappal, a befagyott tavak világos rĂłzsaszĂnes vagy kĂ©kes ragyogása… a milliĂłnyi fenyõfa sötĂ©tje Ă©lesen rajzolĂłdik ki a pasztellszĂnĂ», fĂ©nyben fĂĽrdõ háttĂ©r elõtt.
Ulof, a repĂĽlõ cowboy vár bennĂĽnket, bár a mobiltelefonok már 300 kilomĂ©ter Ăłta nem találnak hálĂłzatot. Érdekes mĂłdon, mikor a NorvĂ©gia Ă©s Oroszország közt szĂ©tszĂłrĂłdott rĂ©nszarvascsordákat követjĂĽk majd a levegõbõl, lesz vĂ©tel, de percenkĂ©nt más Ă©s más – norvĂ©g, svĂ©d vagy orosz – hálĂłzatra csatlakoznak a telefonok. ElkĂ©pzelem a mobilszolgáltatĂłm meglepetĂ©sĂ©t, aki benyĂşjtja a számlát az egymás utáni, NorvĂ©giábĂłl, SvĂ©dországbĂłl, OroszországbĂłl indĂtott hĂvásokrĂłl... bizony, a motoros ernyõ tĂ©nyleg nagyon gyorsan repĂĽl! Negyven Ăłra autĂłzás után, az Ă©jfĂ©li napsĂĽtĂ©stõl Ă©s a találkozás izgalmátĂłl kĂłtyagosan nem bĂrunk magunkkal, Ă©s azonnal felderĂtõ repĂĽlĂ©sre indulunk. Felszállás a hĂłbĂłl, Ă©rdekes mĂłdon leáramlĂł oldalszĂ©l, mindenĂĽtt hĂłtorlaszok… Mindnyájan a hĂłfalba csapĂłdva vĂ©gezzĂĽk, rajzfilmfigurákhoz mĂ©ltĂł lenyomatot hagyva magunk után, a 3 lĂ©gcsavarnak pedig annyi... szerencsĂ©re mĂ©g maradt 4. EgyikĂĽnket sem kell ringatni, miután bevacsorázunk fĂĽstölt rĂ©nszarvashĂşsbĂłl (Ă©s a továbbiakban ezt kapjuk reggelire, ebĂ©dre, uzsonnára, dĂ©lutáni teának Ă©s infĂşziĂłkĂ©nt) ...mellesleg nagyon finom!
EgyĂ©bkĂ©nt Ulof, a világĂtĂł zöld szemĂ», hihetetlen humorĂ©rzĂ©kĂ» „bio ionic man”, aki nem ismer lehetetlent, már anyatej helyett is szárĂtott rĂ©nszarvashĂşson nevelkedett, Ă©s nem Ă©pp egy elfuserált emberpĂ©ldány... Ă–t Ă©vvel ezelõtt a televĂziĂłban látott motoros ernyõzĂ©st, Ă©s 2500 kilomĂ©terre „dĂ©lre”, Stockholmba zarándokolt el, hogy megtanulja máshogy is terelni csordáit, mint lĂłval, kutyával vagy motoros szánnal.
Ma már nem fut a rĂ©nszarvasok után, hanem repĂĽl! RĂ©gebben kutyái rezignáltan várták, mĂg beĂ©ri õket a hĂłban gyalogolva, most õ várja kutyáit, akik lĂłgĂł nyelvvel prĂłbálják utolĂ©rni, mĂg a nyájat kergeti a –20 fokos, fagyott talaj fölött 5 mĂ©teren, játszadozva a domborzattal, a vĂzrajzzal Ă©s minden mással (kivĂ©ve a szelet...). A kutyák lelkesen fogadják, hogy immár mĂ©ltĂł szövetsĂ©gesĂĽk lett a csorda megfegyelmezĂ©sĂ©ben, aki helyettĂĽk átszeli a fenyegetõ, olvadĂł jĂ©gpáncĂ©llal borĂtott tavakat, hogy elĂ©be vágjon az idõnkĂ©nt renitenskedõ rĂ©nszarvasoknak. Akik egyĂ©bkĂ©nt meglehetõs engedelmessĂ©ggel viseltetnek ezzel az Ăłriási, zĂĽmmögõ szĂşnyoggal szemben: elĂ©g pontosan lehet õket a levegõbõl irányĂtani, Ă©s a cowboynak mindjárt csak ötödannyi fáradságába kerĂĽl a munka.
Persze nem lehet mindig mindent elõre kiszámĂtani: a motorhibákat, a hĂłfĂşvást, a szelet, a szokásosnál is harapĂłsabb fagyot… de nem emlĂtettĂĽk már, hogy Ulof „bio ionic”?! Egyszer egy 20 mĂ©teres zuhanás után a –15 fokban 10 kilomĂ©tert gyalogolt hazáig törött lábbal Ă©s... a motorral a hátán! A helyĂ©ben mindenki más csöndesen megfagyott volna a hĂłfĂşvásban... Amikor megkĂ©rdezem, „de hát hogy csináltad?”, radioaktĂv zöld szemei huncutul mosolyognak, „nem volt más választásom...”
„A hõsök mĂ©g nem fáradtak el…!”
Szöveg és képek: Nicolas Weiss
FordĂtotta: Kádár Andrea
FordĂtotta: Kádár Andrea