Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Hátimotor

Fenn északon...


Egy negyvenéves lapp pásztor, aki egész életét a havas tundrán töltötte, 10 000 rénszarvasból álló nyáját hátimotorral terelgeti!
Ki ne álmodott volna arról, hogy õ lesz a cowboyok királya – egy égben vágtázó Pegazuson?
Ki ne álmodott volna arról, hogy a világ tetején repülhessen? A makulátlan, hófehéren és jegesen ragyogó, éjjel-nappal fényben fürdõ térben?

Amikor először hallottam ezt a történetet egy párizsi kávéházban, megdobbant (magyar) szívem, és... nem sokkal később már autóban ültem, előttem pedig a 4500 kilométeres út a messzi északra, furgonomban 3 hátimotorral és két másik repülőbolonddal, akik készek voltak csatlakozni hozzám: egy izraeli Tel-Avivból, és egy ugyancsak rozsdaálló vietnami.
Magunk mögött hagyjuk a langy párizsi májust, és eltökélten haladunk a leghidegebb, de egyben a legvilágosabb tél felé. Az éjszaka hossza a hőmérséklettel együtt csökken, míg el nem éri a körülbelül 90 perces rekordot. Negyven órán át gurulunk folyamatosan (miközben a furgonban eszünk, alszunk, és felváltva vezetünk), mellettünk sorra futnak el az egyre északiasabb képet mutató tájak: Észak-Franciaország, Belgium, Németország, Dánia, Dél-Svédország (több mint 2000 km… és elfogy az autópálya), Észak-Svédország (az út egyre sportosabb), Lappföld (lehet, hogy inkább a levegőben kéne folytatnunk?), hogy az utolsó 300 kilométert egy havas-sáros, aszfaltozatlan, egysávos „úton” tegyük meg… de micsoda napfény! Micsoda átható világosság éjjel és nappal, a befagyott tavak világos rózsaszínes vagy kékes ragyogása… a milliónyi fenyőfa sötétje élesen rajzolódik ki a pasztellszínű, fényben fürdő háttér előtt.
Ulof, a repülő cowboy vár bennünket, bár a mobiltelefonok már 300 kilométer óta nem találnak hálózatot. Érdekes módon, mikor a Norvégia és Oroszország közt szétszóródott rénszarvascsordákat követjük majd a levegőből, lesz vétel, de percenként más és más – norvég, svéd vagy orosz – hálózatra csatlakoznak a telefonok. Elképzelem a mobilszolgáltatóm meglepetését, aki benyújtja a számlát az egymás utáni, Norvégiából, Svédországból, Oroszországból indított hívásokról... bizony, a motoros ernyő tényleg nagyon gyorsan repül! Negyven óra autózás után, az éjféli napsütéstől és a találkozás izgalmától kótyagosan nem bírunk magunkkal, és azonnal felderítő repülésre indulunk. Felszállás a hóból, érdekes módon leáramló oldalszél, mindenütt hótorlaszok… Mindnyájan a hófalba csapódva végezzük, rajzfilmfigurákhoz méltó lenyomatot hagyva magunk után, a 3 légcsavarnak pedig annyi... szerencsére még maradt 4. Egyikünket sem kell ringatni, miután bevacsorázunk füstölt rénszarvashúsból (és a továbbiakban ezt kapjuk reggelire, ebédre, uzsonnára, délutáni teának és infúzióként) ...mellesleg nagyon finom!
Egyébként Ulof, a világító zöld szemű, hihetetlen humorérzékű „bio ionic man”, aki nem ismer lehetetlent, már anyatej helyett is szárított rénszarvashúson nevelkedett, és nem épp egy elfuserált emberpéldány... Öt évvel ezelőtt a televízióban látott motoros ernyőzést, és 2500 kilométerre „délre”, Stockholmba zarándokolt el, hogy megtanulja máshogy is terelni csordáit, mint lóval, kutyával vagy motoros szánnal.
Ma már nem fut a rénszarvasok után, hanem repül! Régebben kutyái rezignáltan várták, míg beéri őket a hóban gyalogolva, most ő várja kutyáit, akik lógó nyelvvel próbálják utolérni, míg a nyájat kergeti a –20 fokos, fagyott talaj fölött 5 méteren, játszadozva a domborzattal, a vízrajzzal és minden mással (kivéve a szelet...). A kutyák lelkesen fogadják, hogy immár méltó szövetségesük lett a csorda megfegyelmezésében, aki helyettük átszeli a fenyegető, olvadó jégpáncéllal borított tavakat, hogy elébe vágjon az időnként renitenskedő rénszarvasoknak. Akik egyébként meglehetős engedelmességgel viseltetnek ezzel az óriási, zümmögő szúnyoggal szemben: elég pontosan lehet őket a levegőből irányítani, és a cowboynak mindjárt csak ötödannyi fáradságába kerül a munka.
Persze nem lehet mindig mindent előre kiszámítani: a motorhibákat, a hófúvást, a szelet, a szokásosnál is harapósabb fagyot… de nem említettük már, hogy Ulof „bio ionic”?! Egyszer egy 20 méteres zuhanás után a –15 fokban 10 kilométert gyalogolt hazáig törött lábbal és... a motorral a hátán! A helyében mindenki más csöndesen megfagyott volna a hófúvásban... Amikor megkérdezem, „de hát hogy csináltad?”, radioaktív zöld szemei huncutul mosolyognak, „nem volt más választásom...”
„A hősök még nem fáradtak el…!”

Szöveg és képek: Nicolas Weiss
Fordította: Kádár Andrea


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.01 másodperc