LIWA

Az Egyesült Arab Emirátusokban, Al Ainban nemrégiben megrendezett Aerobatic Show nem az egyetlen olyan repülős esemény volt a közelmúltban, melyen honfitársaink is szerepeltek. Szinte vele egy időben tartották a szaú-di határtól mintegy 30 kilométerre fekvő Liwa oázis közelében az immár hagyományosnak számító, évente ismétlődő Liwa Fesztivált, melyen a terepjárók és quadok versengése mellett többek közt az utasreptetés is fontos programpont. S mivel egy fenékkel még két sárkányt sem lehet megülni, az Al Ainba hivatalos Tóth Laciék meginvitáltak néhány magyar pilótakollégát, tartsák helyettük is a frontot a fesztiválon…

Tóth Ferenc (Pamacs), Vitkovszki József és Vereb Gyuri január 21-én érkeztek meg Abu-Dhabiba. Pamacs Al Ainba indult tovább, két társa pedig a gépek összeszerelése után a melléjük adott kísérőkkel útra kelt az onnan 240 kilométerre fekvő Liwa oázisba. Innen mintegy 30 kilométeres aszfaltozott út vezet a sivatag, vagy akár mondhatni, a semmi közepén, egy völgyben kiépített fesztiválhelyszínre, Tel Mirabba. A versengés fő tárgya a völgyet határoló 200 méter magas homokfal „megmászása”, speciális terepjárókkal és quadokkal, de az egyhetes rendezvény egyéb programokkal is bőségesen szolgált a látogatóknak. Volt lövészet, sólyomreptetés, tevefutam, lóverseny, és persze repülés.
Az előre elkészített reptér némi aggodalommal töltötte el a fiúkat, a homok meglehetősen süppedősnek bizonyult, a belocsolás és hengerelés sem javított sokat a helyzeten, mert így meg az úthenger gumikerekei hagyta barázdákat kellett kerülgetni, de végül is felszállásra alkalmasnak bizonyult a pálya. Az éjszakai repüléshez szükséges kivilágítását is biztosították reflektorokkal és fényfüzérekkel.
A völgy az esemény idejére önellátó egységként működött, saját áramfejlesztővel, folyamatosan újratöltött 1000 literes víztartállyal, vizesblokkokkal felszerelt kempinggel, kitelepült étkezősátrakkal biztosította a szereplők és látogatók kényelmét. A kempingben mintegy 100 sátor szolgált némileg nomád hálóhelyül. A közvetlenül a homokba fektetett matracokon az éjszakai nyugodalmat kissé megzavarta annak a tudata, hogy kígyók és skorpiók látogatása bármikor várható, de végül erre szerencsére nem volt példa. A homokfalon délutánonként-esténként versenyző, aztán hajnalig edzést tartó quadok és terepjárók csapta folyamatos, éktelen motorzajhoz már nehezebb volt hozzászokni.
A napi mintegy 2-3000 látogató délutánonként kezdett a helyszínre özönleni, és mindennap hajnali 3-4 óráig zajlott az élet. A repüléseket csak a sólyomreptetés napján kellett értelemszerűen felfüggeszteni, ne zavarja meg a madarakat a „csúcsragadozók” jelenléte, egyébként a legforgalmasabb napon 31 felszállást teljesített a Tóth József és Sebők Vendel csatlakozása után 4 gépre kibővült csapat.
Külön esemény volt a helikopterrel érkező koronaherceg látogatása, melynek tiszteletére a völgy addig csak esténként működő áramfejlesztőjét is 24 órás üzemre állították át.
A zavartalannak mondható időjárást (napközben 40, éjszaka 10-12 fokos hőmérséklet, ahogy errefelé az megszokott) csak az utolsó nap estefelé zavarta meg szélvihar. Az épp levegőben lévő sárkány szerencsésen megúszta a dolgot a reptértől kicsit távolabb való földet éréssel.
A rendezvény most is teljes sikerrel, mindenki megelégedésére zárult, jövő évi ismétlésére minden bizonnyal szívesen várják majd újra a magyar pilótákat, akiknek az emirátusokbeli vendégszereplései lassan már-már hagyománnyá válnak. Elgondolkodtató, hogy miközben a motoros sárkányos repülés Európában súlyos krízisen megy át, ott, ahol a pénz van, most indul virágzásnak. Vajon csak ezen múlna minden?