Anna Markey brit UL-oktató. Bázisa az egyesült királyságbeli Old Sarum repülõtér, a nyári hónapokban pedig Svédországban oktat hajlékony- és merevszárnyú hidroplánon.
„Komoly” vagy „normális”, azaz pénzszerzésre is érvényes munkájából adódóan gyakran fordul elõ hazánkban, ilyenkor együtt repülgetünk, sikerült a motoros ernyõzéssel is megfertõznünk. Bár motoros sárkányban a kétéltûekre szakosodott, tavaly nyáron egy „szárazföldi” 582-es Rotaxszal szerelt DTA-val repült Svédországból Angliába, közelebbrõl a Wight-szigeten lévõ Sandownba, majd vissza. Élményeit most a Motormadár olvasóival is megosztja.
A vágy, hogy egy igazán hosszú túrát tegyek motoros sárkánnyal, az elmúlt két év során – mióta egy DTA expedíciós trájk tulajdonosa vagyok – egyre erõsödött bennem. A nyár UL-es rendezvényének, azaz a „Spamfield”-nek otthont adó Wight-sziget tökéletes desztinációnak tûnt. Úgy terveztem, hogy svédországi nyári oktatóbázisomról indulok, és oda is térek vissza. Paul McNamee növendék személyében pedig lelkes útitársra is találtam.
|
|
Trájkkal repülni – különösen két személlyel a fedélzeten és burkolat híján – értelemszerûen azt jelenti, hogy csak a legszükségesebbeket vihetjük magunkkal. A DTA-t két csomagtartóval látták el; egy a géphez szükséges felszerelés (térképek, olaj, szerszámok, nyûgözõ stb.), egy pedig a pilóta és az utas ruhái és más személyes holmijai számára.
 |
Orsa Tallhed repterérõl indultunk, amely Stockholmtól körülbelül 300 kilométerre északnyugatra található. Június 8-án reggel fél nyolckor szálltunk fel, majd Svédországot keresztülszelve, délnyugati irányba haladtunk. Az elsõ nap végén négy szakasz megtétele, összesen nyolc és fél órás repülés után érkeztünk meg a nyugati parton fekvõ Varberg repterére. A kétütemû DTA kapacitása igen nagy, 65 liter, de mivel a gép óránként 18 litert fogyaszt, idõrõl idõre után kellett tölteni az üzemanyagot és olajat.
 |
Roskildétõl nyugat felé mentünk tovább, átrepülve két tengerszorost: a körülbelül 20 kilométeres Nagy Beltet (Stroebaelt) és a körülbelül 10 kilométeres Kis Beltet (Lillebaelt). Majd beléptünk a német légtérbe, és a második nap végére megérkeztünk Rensburg repterére.
Az elsõ két napon igen jól teljesítettünk. Tény, hogy ebben az idõjárás is szerepet játszott, de meg kell jegyeznem, hogy az Atlanti-óceán fölött készülõdõ ciklon miatt a lehetõ leggyorsabban kellett haladnunk. Németországból délnyugati irányban repültünk Leer Papenburgig, aztán Lelystadon keresztül Hollandiába. A harmadik nap végén megérkeztünk Midden Zeelanba. Másnap továbbmentünk Calais-ba, onnan a csatorna fölött Doverig, majd Lyddnél leszálltunk vámolni.
 |
Nagyon sajnáltuk, hogy a másnap reggeli indulás miatt nem tudtunk „igazságot szolgáltatni”. Ki kellett hagynunk a szombat esti Spamfield fesztivált, melynek a repülés mellett szerves részét alkotta a sörsátor, a zene, a tánc és a karaoke is.
A repülési terv leadása után reggel 8 órakor indultunk vissza Calais-ba, közben Shorhamben még leszálltunk a kiléptetés miatt. Most, hogy immár másodszor néztem szembe a csatornával, nagyrészt elmúlt a félelmem. Szép idõben repültünk Hollandiáig, és a hatodik nap végére megérkeztünk Lelystadba. A csodálatos idõjárás, ami áldásként kísért utunkon, most elhagyott minket, átadva helyét egy alacsony légnyomású rendszernek, ami Németország északi részén, Flensburgnál ért utol minket. A gépet biztonságba helyeztük a hangárban, mi pedig kényszerû moratóriumra ítélve töltöttük a hetedik nap délutánját és estéjét – szerencsénkre két pilótatársunk lakásán.
 |
A kilencedik napon kissé késõn, de káprázatos napsütésben repültünk Halmstadig. A nap csak sokára ment le, ahogy az már nyáron Svédországban lenni szokott. Éjszakára sikerült helyet szerezni a hangárban, amiért utóbb hálát adtam az égieknek, ugyanis a következõ két napon egymást követték a frontok. Csak június 24-én, délután indulhattunk tovább – akkor viszont riadóstarttal, mivel Szent Iván-éj hétvégéje volt. A kurzust úgy terveztük meg, hogy közforgalmi repülõtereket érintsen, mivel idõrõl idõre le kellett szállnunk tankolni.
A tizedik napon Halmstadból Jönköpingbe repültünk. A reptéren szálltunk meg éjszakára, és a következõ nap reggelén fél hétkor indultunk tovább a Stockholm Skavsta közforgalmi repülõtérre. Elvegyültünk a Ryanair utasai között, akik a londoni járatra vártak. Leparkoltunk a hatos állóhelyre. Nyitott, burkolat nélküli trájkom érdeklõdéssel kevert derültséget keltett a tisztviselõk körében. Az otthon már nagyon közel volt... A következõ szakasz Borlange repteréig vezetett, ahonnan már csak egy másfél órás „ugrás” volt Orsa Tallhed. Útközben sikeresen elhagytunk egy CB-t, ami egyre nõtt mellettünk, és félõ volt, hogy az utolsó szakasz végén felszív minket.
 |
Szöveg és képek: Anna Markey
Fordította: Mezei Kati
Fordította: Mezei Kati
