Mindig magasabbra

Ramón MORILLAS legújabb teljesítményével saját, 2005-ben Tenerifén 5414 méteren felállított magassági világrekordját döntötte meg, a 6000 méteres határt túllépve! Egyúttal a 0-ról 6000 méterre való emelkedés sebességi rekordját is felállította, ez utóbbi FAI általi hitelesítése még folyamatban van.

Ez a kivételes spanyol pilóta mindig megpróbálja kitolni az emberi és sportteljesítmények határait. Számára nincs lehetetlen, nincs olyan kihívás, amelynek ne indulna neki széria PAP motorjával és Advance Omega 7 ernyőjével. Most is igen magasra tette a lécet, 6102 méteres magassági rekordját nem lesz könnyű felülmúlni.
Ramón október 6-án 11h 40-kor szállt fel az andalúziai Grenada melletti motrili strandról. Négy óra repülés után sikerült 5000 méteres magasságba emelkednie az erős északi szél keltette emelkedő légáramlatokat kihasználva, melyek végül is 6102 méterig repítették. A GPS 6112 métert jelzett, de a légköri nyomást mérő Brauniger IQ Compétition szerinti magassága 5917 méter volt.
Az FAI döntésétől függ, hogy melyik műszer eredményét veszik majd figyelembe a rekord hitelesítése során. A repülés eredeti célja a 6000 méterre való emelkedés függőleges sebességi rekordjának megdöntése volt.
Az ilyen változatos viszonyok közt való repülést, amit a tengerpartról való felszállás után a félsziget legmagasabb pontjai fölé való emelkedés jelent, kevés helyszínen lehet megvalósítani, Grenadában erre csak a Sierra Nevada alkalmas.
A legnehezebb és legösszetettebb feladat az Alpujarra hegység átrepülése volt a Pic del Calballo csúcsáig a hegy felől fújó erős északi szélben (több mint 35 km/h). Meg kellett küzdenie a Veleta hegyoldalának 10 km/h alatti sebességgel való eléréséért.
Ramón több ízben közel állt ahhoz, hogy feladja a rekordkísérletet a 4000 méterig való emelkedés során tapasztalt nehézségek miatt. Négy óra megfeszített küzdelem után azonban végre sikerült az « El Corral del Veleta » zónában elkapnia a dinamikus felszálló áramlatokat. Ezek segítségével sikerült a 4500 méteres határon túljutnia, és északnak venni az irányt, hogy további 1500 métert emelkedjen a Pic de Jerez csúcs fölé.
Ramón ezen a magasságon és ebben a zónában nagyon stabil, de csak enyhe (0,5 m/s) emelést tapasztalt. Mégis sikerült feljutnia 5000, majd 5500 méterig, bár gyakran elvesztette a felszálló áramlatot, amit nem volt egyszerű feladat újra és újra elkapnia.
Ezen a magasságon a szembeszéllel súlyosbított mardosó hideg még jobban próbára tette az oxigénhiány miatt egyébként is megviselt pilótát. Az utolsó percekben mégis sikerült elérnie a GPS szerinti 6112 métert, de a barográfon még 80 méter hiányzott a kitűzött célhoz...
45 percet töltött 6000 méter fölött a hidegtől elgémberedett tagokkal, szinte centiméterekért küzdve, míg végül eldöntötte, megkezdi az ereszkedést. Ekkor élte át talán a repülés legszebb részét az ernyővel flörtölő cirruszfelhők közt.
A fényképezés és a videózás sajnos nem járt igazi sikerrel a –20 fokban szinte elfagyott kezekkel. A több mint 6 órás repülés után napokba telt, míg végtagjaiba ismét életet lehelt... de nem kétséges, ilyen apróság nem veheti el kedvét a további kihívásoktól.