Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Motoros sárkány

NAMÍBIA


Az északi féltekén ugyan vége a nyárnak és vele együtt sajnos a légi csavargások szezonjának is, ez azonban cseppet sem zavarta Stéphane Kübler barátunkat és csapatát: a költöző madarak példáját követve októberben Afrika egén barangoltak, Namíbiában.

Namíbia (egykoron Délnyugat-Afrika) a XIX. században német gyarmat, 1990 óta független köztársaság Dél-Afrikában, az Atlanti-óceán partján. Dél-Afrika, Angola, Zambia és Botswana határolta, több mint 800 ezer négyzetkilométeres területével és nem egészen kétmillió lakosával a világ egyik legkisebb népsűrűségű országa. A túlnyomórészt fekete lakosság etnikailag sokszínű, a legbeszéltebb őshonos nyelvek az oshivambo, herero, nama, az újabbak pedig az afrikaans és a német, habár a hivatalos nyelv az angol.
Az október 7. és 21. közt zajló felfedezőtúrán 12-en vettek részt 6 motoros sárkánnyal, no meg a helyi logisztikát biztosító szervezők. Az utazás a gépek számára már augusztusban megkezdődött, mikor konténerbe zárva elindultak távoli rendeltetési helyükre, az ekipázs pedig október 7-én landol Windhoekben, Namíbia fővárosában. Innen autóval jutnak el Uisba, ahol a sárkányok már várnak rájuk.
Másnap összeszerelés és próbák, minden rendben, bár a szokatlan melegben a levegő felhajtóerejét igencsak hiányolják.
Az első nap megtett 300 kilométeres repülés után Okahandjától keletre, Midgardban éjszakázik a társaság. Kivételesen nem sátorban, hanem vasúti vagonokból átalakított szálláson térnek nyugovóra, miután vacsorára először kóstolják meg az oryxot: nemsokára a levegőből is megcsodálhatják az oryxcsordákat.
Másnap dél felé indulnak tovább, Windhoek irányába, az aznapi etap körülbelül 400 km; közben persze némi pihenőt is beiktatnak az üzemanyag-vételezés és ebéd idejére, melyről az őket kísérő földi asszisztencia gondoskodik.
Az éjszakát a szabad ég alatt, a csodálatos vörös homokos sivatag közepén kialakított, minden kényelemmel felszerelt táborban töltik, ahol még meleg vizes zuhany is van (fafűtéssel).
Másnap tovább délre, Aroabtól nem messze szállnak le, de az utánpótlást szállító autók nem találják meg őket; néhány órát kénytelen-kelletlen eltöltenek a tűző napon, amíg helyreáll a kommunikáció a kísérőkkel, és végül egy másik helyen adnak egymásnak randevút. A leszálláskor hirtelen támadó erős szél nem csak a port, a gépeket is felkapja, de végül sikerül gond nélkül földet érniük.
A következő napon cél a Fish River Canyon, a világon a második legmélyebb kanyon.
A Kalahári sivatag csodálatos vörös és zöld sávjai fölött repülnek, ebben az évben kivételesen sok volt az eső, ennek köszönhető a „buja” vegetáció...
A Fish River Canyon közelében, az úton szállnak le, a kempingbe bejutni nem könnyű, legközelebb metszeni kell a kaktuszokat...
A furcsa „Kokerbaum” fa Namíbia jellegzetes növénye.
Mint minden délben, a szárnyakat lefektetik...
...és némi pihenő az utazóknak is jólesik a sátor árnyékában.
Reggelente korán van az indulás, hiába,
Namíbia forró és magasan fekszik!
Másnap eléjük tárul a Fish River Canyon.
Útközben némi irányegyeztetés céljából beiktatnak egy leszállást, majd a dél-afrikai határt is jelentő Orange folyó felé repülnek tovább.
A folyót követve folytatják útjukat, végre vizet és zöld növényzetet is látni...
Az aznap esti tábort Ausban verik fel.
Másnap észak felé veszik az irányt, a homok egyre vörösesebb, feltűnnek az első dűnék.
Cirkuszsátor alakú hegyek közt szállnak le tankolni. A megadott GPS-koordináták sajnos nem voltak pontosak, 2 gép eltéved, de a WC-papír-tekercsből az autóra rögtönzött szélzsák végül nyomra vezeti őket.
Tovább északra, Sesriem felé. Az oryxcsordák mellett struccokat, zebrákat is csodálhatnak a levegőből.
Négy gép nem a tervezett helyen száll le, tovább kell repülniük még néhány kilométerre. Stéphane-ék érkeznek utolsóként a leszállóhoz, rádión figyelmeztetik őket, a pálya eleje köves! A fű magas, a pálya közepén sikerül is egy felnit eltörniük, de szerencsére megjavíthatónak bizonyul, a rally folytatódhat, csak az ijedtség volt nagy.
A másnapi leszállót gondosan megválasztják... Az esti repülésekkor a szélirány nem okoz gondot, koncentrálhatnak az állatcsordák becserkészésére.
A következő napon elérnek Walvis Baybe, a tengerpartra. A tenger hideg vizét csak a fókák élvezik, de a homok tartja a meleget. A rózsaszínben tündöklő homokos part kínálja magát egy kis tereprallyzásra, de a dűnékkel vigyázni kell: az expedíció egyik résztvevőjének sikerül egy vakmerőbb kanyarban felfordulnia és lábát törnie...
Az ország belsejében megszokott 30-40 fokos száraz hőség után a tengerparton meglepetésként éri a társaságot a párás, relatíve hideg (25 fok körüli!) levegő, újra fel kell öltözni...
A tengerparton mi mást is lehetne vacsorázni,
mint a tenger gyümölcseit...
Egy utolsó pillantás a tengerre az Uisba való visszatérés előtt...


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Motoros sárkány

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.01 másodperc