Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Version francaise Versiunea n romneste
 
Hátimotor

PPG-Eb


A világbajnok Mathieu Rouanet, akit már Basse Ham kapcsán
bemutattunk
Cristobal Aranda szlalomozás közben
Chozas de Abajo, 2006. augusztus 19–26.

A két évvel ezelõtti, szervezési malõrökkel „megvert” portugáliai Európa-bajnokságról valószínûûleg mindenki keserû szájízzel távozott. Az idei spanyolországi Eb – melynek közelebbrõl Chozas de Abajo adott otthont – többek között a profi rendezés miatt marad emlékezetes a résztvevõk számára. És nyilván nyomot hagyott bennük pilótatársuk tragikus balesete is…

Marie és Michel Touitou, a tandem kategória abszolút gyõztesei a
Simonini motoros Parapowerrel
Az Eb elsõ napjaiban nagyjából az összes „standard” – többnyire a klasszikus UL-osztályoktól megörökölt – PPG-feladat sorra került, úgymint navigáció, precíziós leszállás, economy, szlalom, illetve az úgynevezett slow-fast szám, azaz adott szakasz megtétele a lehetõ leglassabban, illetve leggyorsabban. A versenyzõk nem fogadták kitörõ lelkesedéssel a distance with limited fuel elnevezésû feladatot, amelynek lényege nagyjából a következõképpen foglalható össze: korlátozott mennyiségû üzemanyaggal minél messzebbre jutni. A dobálós idõben és erõs szélben egészen egyedi starttechnikákat kellett alkalmazniuk – az egyik steward take off dance-ként aposztrofálta a mutatványt. Ezúttal még a telefonokat sem plombálták le, holott normális körülmények között a pilóta csak lepecsételt borítékban viheti magával a mobilját, a repülés közbeni kommunikációt megelõzendõ. Hasonló – rekordrepülésre kevéssé alkalmas – idõjárás nyomta rá a bélyegét a fordulópont-vadászatra, amikor 90 perc alatt a lehetõ legtöbbet kellett érinteni a megadott fordulópontok közül.
A csapatverseny pódiuma, arany: Francia-, ezüst: Csehország, bronz: Anglia
Augusztus 23-áig balesetmentesen zajlott a verseny. Ekkor Carlos Cotoruelo, a spanyol válogatott keret tagja a feladat megrepülése után tett még egy kis benzint a tankba, és csak a maga örömére, mintegy levezetésképpen ment még egy kört. Vissza a reptér felé egy szemtanú szerint „forgószél” miatt csukást kapott az ernyõje. (Kompetens ember nem volt jelen az eseménynél, a „forgószél” vélhetõen egy porördög volt.) Mivel Carlos alacsonyan volt, már nem tudta a kupolát stabilizálni, és becsapódott. Valószínûleg azonnal meghalt. Felmerült, hogy ezzel be is fejezik az Eb-t, de végül a csapatkapitányok és a rendezõk a rendezvény egynapi felfüggesztése mellett döntöttek. A baleset eleve versenyen kívül történt, a versenyzés feltételei továbbra is adottak voltak, és ahogy mondani szokták, az élet megy tovább… Nyilván Carlos sem kívánta volna másképp.
A soron kívüli „pihenõt” a legtöbben a reptértõl távol töltötték – már csak azért is, mert ezen a napon volt a szerencsétlenül járt pilóta temetése, melyen a versenyzõk és a rendezõk közül is sokan részt vettek.
A trájkos pódium, arany: Frantisek Salava, ezüst: Michaela Machartova,
bronz: Michal Krivanek, nem tévedés: mind egy szálig csehek
Az eredetileg a kényszerû moratórium idejére kitûzött precíziós leszállást, navigációs feladatot és szlalomot a következõ napra halasztották. A szél azonban már kora reggel 20 kilométer/órás volt, és késõbb még inkább beerõsödött. A bulók vízszintesen lengedeztek, gyakorlatilag nulla esély mutatkozott arra, hogy estig bármiféle feladatot meg lehessen repülni. A verseny vezetõsége tervezett feladatot másnapra, azaz az utolsó versenynapra is, de az már a gyakorlatban kivitelezhetetlennek bizonyult, figyelembe véve az ilyesfajta versenyek mechanizmusát: értékelés, majd a szokásos diplomáciai harc (azaz az óvások benyújtása és elbírálása), aztán újabb – immár hivatalos – értékelés, este pedig már záró… Praktikusan nézve az Eb ezen a ponton véget ért.
A záróünnepély oldottabb hangulatban zajlott, a kötelezõ köröket leszámítva formalitásoktól mentesen. A halott pilótáról egyperces csenddel emlékeztek meg. Elhangzott többek között Dave Hairs neve, aki valószínûleg világrekordot repült a versenyen: 110 kilométert tett meg másfél liter üzemanyaggal. (Az eredmény egyelõre hitelesítés alatt áll.)
A ceremóniával lezárult egy fejezet. Mint az egyik résztvevõ mondta, az életet akkor tiszteljük igazán, ha megéljük.
Összesen 9 nemzet képviseltette magát, az elért eredmények sorrendjében: Franciaország, Csehország, Anglia, Spanyolország, Lengyelország, (vendégként: Kanada), Oroszország, Németország, Belgium, Magyarország.
A lábról induló nyertesek, arany: Mathieu Rouanet, ezüst: Pavel Brezina,
bronz: Ramon Morillas
A lábról indulók között igen szoros eredmények jöttek létre, Mathieu Rouanet és Pavel Brezina között csak négy pont a különbség, a harmadik Ramon Morillas is csak 62 ponttal marad el Brezina mögött. Összehasonlításképpen: Ambrózy Peti és Mathieu Rouanet között ez a különbség 5735 pont. Mathieu immáron a kategória francia nemzeti, Európa- és egyben világbajnoka.
Figyelemre méltó, hogy nemzetközi versenyen elõször, demo jelleggel indult tandem lábról induló ekipázs, Michel és Marie Touitou személyében, õk 6500 pontot gyûjtöttek össze, amivel az abszolút eredménylistán a trájkosok között is bronzérmet szereztek volna, a lábról indulók géposztályában pedig még Mathieu-t is maguk mögé utasították. 160 kg-os felszállótömegük mellett 32 m2-es ITV EQUINOXE ernyõvel és a Michel saját fejlesztésû tandem bekötésével ellátott Parapower Simoninivel repültek.
Ha valakit érdekelnek a részletes eredmények, illetve részletes, naplószerû beszámolót olvasna franciául a versenyrõl, megtalálja az alábbi linket a www.vampair.hu portálon: http://www.gap-tallard.com/championnat_europe_paramoteur.html.

– m –
A versenyzõk sátortábora


 
Belps
   

Kapcsold linkek
   

Hr rtkelse
   

Parancsok
   

Kapcsold rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.14 msodperc