Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Motoros sárkány

Hogy ízlett a spagetti?


A Fly in Paris által toborzott csapat szerencsésen megjárta Olaszhont. Az egyhetes túrán 12 ULM gép – motoros sárkányok és autogirók – vett részt, összesen mintegy 30 fõnyi légi és földi személyzettel. Ragyogó napfény, gyönyörû tájak, barátságos fogadtatás, jó minõségû repterek, minden együtt volt a sikerhez...

A társaság egy része már Franciaországban megkezdte a kalandos utazást, ők ugyanis elhatározták, hogy sárkányaikkal és autogiróikkal légi úton érkeznek Olaszhonba. A Rotax motorok nagy specialistája, Pierre Pouches közreműködésével az utazást megelőző hónapokban a motorokat a legkisebb porcikájukig szétszedték és átvizsgálták, hogy ne kelljen mechanikai problémáktól tartaniuk az Alpokon való átkelést is magában foglaló út során.
Május 24-én indultak az orgenoy-i bázisról, első nap 400 kilométert tettek meg Morestelig, különösebb esemény nélkül. Másnap kezdődtek a komolyabb dolgok, a francia Alpok átszelése a Mont Cenis hágónál.
Kora hajnalban, igencsak friss időben szálltak fel. A széles völgyek közt nagyszerű kilátás nyílt a hegycsúcsokra, amelyek közül a Mont Blanc óriásként emelkedik ki. Fokozatosan emelkedtek előbb 2000, majd 3000 méterre (a giróknak 4000). A réteges öltözködés dacára némileg fogvacogtató volt a klíma, csak az a néhány szerencsés járt jól, aki előrelátóan fűthető overallban vágott neki a magasabb szféráknak. A kilométereken át elnyúló hófödte hegyoldalak látványa azonban a didergőket is kárpótolta. A Maurienne völgye után elértek a Mont Cenis tóhoz, amelynek gátja egyben az olasz határt is jelenti. Az oxigénben ritkább levegő ellenére a motorok tökéletesen vették az akadályt, valamivel magasabb fordulatszámon, de még a fogyasztás sem volt kiemelkedő.
Torino északi részén szálltak le felmelegedni és tankolni, majd továbbindultak Milánó felé. A Pó völgyében a több négyzetkilométernyi rizsföld volt a legérdekesebb látvány. Spessa Po repterén találkoztak a társaság többi tagjával, s innen már együtt haladtak tovább. Az út során mindenhol a reptereken kempingeztek, úgy 3 naponta beiktatva egy-egy „kulturáltabb”, szállodában töltött éjszakát, hogy az alapvető higiéniai követelményeknek azért nagyjából eleget tehessenek.

Első közös állomásuk Voghera volt, ahol a helyi ULM kategóriájú helikopter gyártójánál tettek látogatást.
Másnap meglehetősen hosszú szakasz várt rájuk, az Appenninek hegylánc mentén egészen Firenze környékéig, Santo Novo Quarratáig repültek el, a tájban és a várakban gyönyörködve. Onnan pedig a Földközi-tenger felé vették az irányt, útközben megcsodálták San Gimignano, a középkori városka híres tornyait, majd Volterrát, a toscanai reneszánsz, az etruszk, római és középkori művészet igazi gyöngyszemét. Néhányan Elba szigete fölé is elkalandoztak, bár az ottani leszállásra nem volt lehetőség.
A tengerpart után a középhegység következett, előbb a Bolsano, majd a Trasimeno tóhoz jutottak el. Castiglione del Lago környékén az esti vihart követő másnapi erős szél miatt beiktattak egy pihenőnapot, Assisi meglátogatásával; mivel három Francois is van a csapatban, szinte kötelező jellegű zarándoklatnak érezték Szent Ferenc szülőhelyének felkeresését (no meg persze élménynek, látnivalónak sem utolsó helyszín).
Majd jött az út talán leginkább „turistás” része, Rimini és a felkapott tengerpart szállodáival és végtelen nyugágysoraival. Itt jó néhány nyaralót megkereszteltek levegővel, a helybeli UL repülősklubban pedig meleg fogadtatásban részesültek.
A következő etap, Velence megközelítéséhez két lehetőség is kínálkozott: a part mentén vagy a tenger fölött repülve. Bátran az utóbbit választották: a mintegy 40 kilométeres út némi izgalmat azért előidézett mindenkiben, de a megérkezéskor eléjük táruló látvány megérte, az ékszerdobozhoz hasonló Velence lagúnái a magasból feledhetetlen élményt jelentettek.
Lassan eljött a visszaindulás ideje, ráadásul a meteor miatt egy nappal előrehozták az Alpok-átkelés időpontját. Verona, Milánó, majd Torino volt az útvonal. Az olasz Alpok átrepülése és a csodálatos tavak látványa újfent elkápráztatta őket.
A változatosság kedvéért visszafelé az Aoste völgyén és a Saint Bernard hágón keltek át. Amíg Olaszországban voltak, itt havazott... Most még óriásibbnak tűnt a Mont Blanc, lentről nézve. A hideg azonban ugyanolyan dermesztő volt, így Albertville-ben leszálltak melegedni egy kicsit. A helyi oktató elismerte, hogy az UL gépek már olyan területeket is meghódítanak, ahová a „turistagépek” pilótái sem merészkednek. Jólesett hallani...
Délután az út legnehezebb része várt rájuk. Az erősödő misztrál miatt a Morestel és Tournus közti 100 kilométert 1 óra 40 perc alatt sikerült megtenniük, ráadásul „mintha csak egy mosógépben centrifugáltattuk volna magunkat”, mondják a résztvevők.
Június 4-én érkeztek vissza Orgenoy-ba, a visszaút mérlege 3000 kilométer 36 óra alatt.
A Fly in Paris által szervezett következő túra a tavalyi nagy sikerű marokkói kiruccanás remake-je lesz 2007 tavaszán.

Szöveg és fotók: Francois Diviné
Fordította: Kádár Andrea


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Forgószárnyas ULMotoros sárkány

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.02 másodperc