Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Version francaise Versiunea n romneste
 
Hátimotor

„Ha kérditek idehaza: Na, milyen volt Afrika?”


Külföldi barátaink jóvoltából már több afrikai repülõs kalandot bemutattunk lapunk hasábjain, ezúttal álljon itt egy honfitársunk élménybeszámolója. Korompai László januárban járt – repült – Gambiában.

2006. 01. 11., milánói repülõtér: megyünk le a mozgólépcsõn a dakari járat várójába, ahol szembesülünk igazán a ténnyel, a világ mely szegletébe tartunk: mindenkinek, aki a gépre vár, fekete a bõrszíne. Kicsit aggódom, hogy a hátimotorom rendben felkerül-e a gépre, de aztán figyelmem egy hölgyre terelõdik, aki a kézipoggyászokat vizslatja, egyet-egyet kiszúr és könyörtelenül egy gyûjtõkonténerbe pakoltatja, többek között a siklóernyõm is erre a sorsra jut, aminek nem igazán örülök, de miután biztosít róla, hogy nem lesz baja, csak a súlyelosztás miatt máshova teszik a gépen, megnyugszom.
Egynapos dakari tartózkodásunk után alig várom, hogy a Gambiába tartó Fokkeren üljünk, végsõ úti célunk csak 300 kilométernyire van, de türelmetlen vagyok, képzeletben már a Gambia folyó felett repkedek hátimotorommal, társaim a madarak, akik minden évben itt telelnek. Gambia egyik fõ nevezetessége a madárvilága, van mit mesélni róla, mert tényleg mesébe illõ!
A banjuli repülõtéren Szabó Feri barátom várt, és miután harmadszor kellett airboxba csomagolt hátimotoromat átküldeni a reptéri röntgenen, odajött segíteni elmagyarázni az illetékes hatóságnak, hogy ez az „izé” tulajdonképpen egy ártalmatlan vízi játékszer. Tette ezt azután, hogy én a digitális fényképezõmön megmutattam, ahogy otthon repülök a cuccal; ezek után kitört a nyugalom, mindenki megörült, hogy nem lesz hatalomátvétel az országban, és rövid idõ múlva Gambia levegõjét szippanthattuk magunkba a reptértõl Bacau Cape Point felé tartva.
Másnap elég furcsa érzés volt verõfényes napsütésre ébredni, tudván, hogy január van. Természetesen azonnal elkezdtem összerakni a hátimotort, és közben gondolatban hazatértem Dunakeszi-északra, ami talán Magyarország „legélõbb” hátimotoros zarándokhelye lett; arra gondoltam, most otthon öt perc repülés is egy órának tûnik a hidegben.
Eljött a pillanat, állok az Atlanti-óceán partján, felvértezve, ernyõ felcsatolva, pár turista és rengeteg helyi kíváncsiskodó, a tekintetek azt kérdezik: mit csinálsz, mi ez???
Egy utolsó gázfröccs és startolok, szépen emelkedek, és hamarosan madártávlatból szemlélem Nyugat-Afrika partjait, Banjult, Gambia fõvárosát, szálláshelyünket, Cape Point Bacaut és az óceánparti luxushotel medencéit, kicsit felderítem a környéket, aztán úgy döntök, kóstolónak elég volt ennyi.
A következõ napon újra szembesülünk az afrikai „tél” hátrányaival: rádöbbenünk, hogy nekünk, sápadtarcúaknak találták ki a napolajat, ami legalább olyan hasznos nappal, mint este a szúnyogspray. Repüljünk tovább: újra startolok, nem sokkal a start után a mangrovemocsarak felé veszem az irányt, útközben összefutok egy-két olyan szép madárral, illetve madárrajjal, hogy a szám tátva marad. Mi az ott lent, hullámzik a föld? Ezt meg kell nézzem alacsonyabbról! Lejjebb rájövök, ezernyi rák gondolta azt, hogy versenyt futhat egy magyar hátimotorossal, a mai futamot én nyertem.
Az aznapi kalandok után jólesett Feriéknél a gasztronómiai élmény, amit a roston sütött rák nyújtott, Feri feleségének, Bellának a chicken yassája sem volt mindennapi dolog. A vacsoránál ott volt Guido, a helyi sörgyár igazgatója, akirõl kiderült, hogy õ is ernyõzött Svájcban; ígéretet kellett tennem, hogy ha legközelebb megyek, viszek neki is egy felszerelést.
Flight-man flight-man boss-lady, halljuk az üvöltést a messziségbõl, és afrikai barátaink elkezdik szaporázni lépteiket, hogy azon a kétperces útvonalon, amit hátimotorral a hátamon, ernyõvel a nyakamban minden repülés elõtt meg kell tennem az óceánig, átbeszéljük, ki hogy van.
A mai repülés alkalmával baráti küldetésem van, Guido megkért, csináljak fotót a sörgyáráról.
Dél van, afrikai „hideg”, kb. 30-40 fok, irány a kenifingi sörgyár. Útközben termikelõ keselyûkkel találkozom, ezt az élményt elég nehéz leírni, képzeljétek el, hogy egy keselyû odaszáll az ernyõm sarkához, és velem repül egy darabig, komolyan mondom, hihetetlen! Megcsinálom a fotókat, visszaúton a Gambia folyó mellett repülök, rengeteg kis színes csónak a vízen, gondolok egyet és úgy döntök, nem a parton megyek, átszelem egyenesen a bacaui öblöt. Nem volt rossz döntés, ugyanis a sors összehozott egy delfinrajjal, úgy döntöttem, inkább kirepülök a kameráért a partra. Siettem nagyon, nehogy lemaradjak a palackorrú vízi mentõkrõl, kb. 20 percig szórakoztattuk egymást a delfinekkel. Arra azért jó, hogy amikor itthon mesélem a sztorikat, és valaki Andersent látja újraéledni bennem, elõkapom a kamerát és rápirítok az illetõre.
Az este fénypontja egy igazi magyar pörkölt volt, nem Norbi módra elkészítve, biztos hizlalt, de olyan finom volt, hogy az nem mindennapi, köszönet érte Berzsenyi Béla barátom kedves feleségének, Ozsvári Zsuzsának, aki Gambia tiszteletbeli magyar konzulja. Végül pár szó a hátimotoros siklóernyõs repülésrõl, véleményem szerint a repülés mindenki számára elérhetõ formája, egyszerûsége, olcsósága, mobilitása és hihetetlen szabadsága miatt ajánlom mindenkinek, aki kedvet érez a repüléshez! Jó leszállást!

Szöveg és fotók: Korompai László
(Kefe)


 
Belps
   

Kapcsold linkek
   

Hr rtkelse
   

Parancsok
   

Kapcsold rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.07 msodperc