Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Version francaise Versiunea n romneste
 
Hátimotor

Lakóhajó és hátimotor


Csak néhány jó haverra van szükség, akik számára a kikapcsolódást és a szórakozást a motoros ernyõzés jelenti. De mi legyen az oldalbordákkal? Hogy lehet összebékíteni a családot és a hobbit?
Nos igen, a legtöbbször Isten háta mögötti reptereken töltjük az idõt, ahová vagy el sem jön az asszonynép, vagy unatkozik...

Egy lakóhajót bámulva jött az isteni szikra... Hát persze! Miért is nem gondoltam eddig erre? Egy igazi úszó nyaraló, ahol mindenki kényelmesen elfér, csoroghatunk a vízen, kiköthetünk, ha kedvünk tartja, sétálhatunk egyet, a hölgyek akár kedvenc idõtöltésüknek, a kirakatlesnek is hódolhatnak egy-egy útba ejtett városban. Aztán észreveszem a hajó remek napozóteraszát: na nem nekik, hanem imádott gyermekeinknek, a hátimotoroknak lesz jó hely, nem zavarnak ott senkit. A csatornákon hajózva megállhatunk mezõk mellett, ahonnan felszállhatunk, miközben a lányok követhetnek minket az úszó házzal, amelyet könnyû és veszélytelen irányítani: mindenki elégedett.
A csapat: Michel és Jacky, a motoros ernyõzés két francia bajnoka, majd a hétvégén Jackyt Thierry váltja fel, õ is légifotós, mint Lionel. Michellel jön felesége, Marie, kislányuk, Naelle, aki most teszi elsõ lépéseit, és kutyájuk, Twist; mi, mint az expedíció fotósai és narrátorai Max kutyát hozzuk magunkkal. Útközben több repülõ barátunk csatlakozik hosszabb-rövidebb idõre, kedélyes asztaltársaságot alkotunk az étkezéseknél.
A jármû: A szépen hangzó „Orchidea” névre hallgató hajót a Bretagne Plaisance-nál (www.bretagne-plaisance.fr) béreljük, Redon kikötõvároskában, amely fontos vízi útvonalak keresztezõdése és csomópontja. Itt egyébként tengeri hajók is állomásoznak, melyek a Vilaine folyón jutnak el az Arzal-Camoël gátig, ahol elérik saját elemüket. A folyami hajózásra termett, kis merülésû lakóhajót választunk, mellyel szinte bárhol kényelmesen kiköthetünk, és a felszereléséhez tartozó palló segítségével partra szállhatunk. 55 lóerõs, erõs és csöndes motorja a bõséges melegvíz-ellátást és a fûtést is biztosítja. A kabinok külön-külön is fûthetõk. Az elsõ fedélzeten pad és kisasztal, ahol jól lehet üldögélni tízórai közben vagy délutáni beszélgetés során, miközben az elhaladó tájat csodáljuk; a másik, négyszögletes nagy asztalt a hátsó teraszra is kitehetjük, ha ott ebédelünk, vendégeinknek pedig bõven jut praktikus, összecsukható szék, amelyre bárhol letelepedhetnek. A konyha jól felszerelt, ami fontos, mert szeretjük a hasunkat, és Michel és Marie Touitou nagy szakácsmûvészek! A kabin nagyon kellemes óriási nyitható ablakaival és az eltolható tetõajtókkal. A három kényelmes, dupla hálófülke mosdóval, szekrénnyel felszerelt, az úszó ház berendezését pedig két WC és zuhanyzó egészíti ki. A redoni kikötõben készülünk a behajózásra, s mivel a fiúk együtt akarnak repülni, én leszek a kapitány, végül is megvan a folyami és a tengeri vizsgám is, hisz vitorlázni szoktunk. A Bretagne Plaisance fõnöke részletes eligazítást tart nekünk, átvesszük a hajót, a leltárban minden van, a tojástartóktól a kikötõkarókig. Vidám hangulatban foglaljuk el úszó nyaralónkat. A motorokat nem is kell kikötni a fedélzeten, a hajó stabil, hely bõven van, még két kerékpár is felfér, ami nagyon hasznosnak bizonyul a késõbbiek során, amikor az Orchideát a szárazföldön megelõzve elõkészíthetjük az „önkiszolgáló” zsilipeléseket, a biciklik kosarában pedig Marie csodás desszertjeihez szállíthatjuk az almát.
Az elsõ megálló Rieux, a Vilaine folyón; az elsõ zsilippel szemben ott a kikötõhely a kastélydomb lábánál, mellette a kemping, innen két lépésre a „Le Prieuré” étterem. A három cimbora máris nekiáll a közeli rétre hordani a motorokat, mi pedig Marie-val hajókázunk egy kicsit, amíg a „madarak” fényképeznek. A hajó nagyon könnyen irányítható, jól szórakozunk. Este a várrom környékén teszünk botanikai és történelmi érdekességekben bõvelkedõ sétát.
Kora reggel csatlakozik hozzánk Mike Campbell-Jones és fia, Pascal, mindketten siklóernyõ-tervezõk és -versenyzõk, akik nemrég telepedtek le Franciaországban. Egy darabon elkísérnek a levegõben. Utunk során más hajókkal is találkozunk, legénységük lelkesen integet repülõ embereink láttán. Az elsõ zsilippel feltárul elõttünk a csatornák felfedezésre váró világa. Dél körül egy folyókanyarba kitérve felvesszük a pilótáinkat egy kis réten. A tavirózsák közt elköltött ebéd és a tankolás után folytatjuk utunkat Guérouet felé. Kicsivel ezelõtt a kedves városka elõtt még strand is akad. Nem messze innen a „Relais St Clair” fogadó, az általa nyújtott gasztronómiai élményt kár lenne kihagyni… Mike jelzi, hogy fiának idõközben le kellett szállnia, elmegyünk érte és felvesszük a motorját, de mivel sietnünk kell, hogy idõben érkezzünk a következõ zsiliphez, otthagyunk neki egy biciklit, hogy azon jöjjön utánunk a vontatóúton ernyõjével, amit pár száz méterre a mezõn hagyott. Délután felerõsödik a szél, összeszedjük a pilótákat és felszerelésüket, és irány Blain, az esti repülés színhelye, ahol találkozónk van Pierre-rel, Léonnal, Alainnel és Christine-nel. Kicsit hancúrozunk a levegõben Blain szépséges vára fölött. Ez a bájos kisváros régi fõutcájával úgy 6 kilométerre van a gâvre-i erdõtõl, amely a hajóácsok körében kedvelt fájáról ismert. Az este vidámnak ígérkezik, Marie egy óriási tál spagettivel kényeztet minket. Közben Mike visszarepült Rieux-be az autójáért. Majd jön Marie csodás almatortája, aminek elkészítéséhez Jacky és Léon is hozzájárultak: egyikük almát szedett, másikuk pedig a tésztát szállította légi úton.
Másnap a csatorna fölötti reggeli ködben repülünk egyet, majd folytatjuk utunkat a következõ zsiliphez, ahol egy gyönyörû parti tó mellett ebédelünk, majd elkezdünk az Erdre felé ereszkedni, nyolc zsilipen haladunk át Quiheix-ig, ahol elénk tárul a Nort sur Erdre-tõl Nantes-ig tartó csodálatos víztükör, a Mazerolles tó, melyen vitorlások siklanak. Gyönyörû az Erdre partja, de fõként magánbirtokok szegélyezik, így inkább Sucé sur Erdre-ben, az „Erdre gyöngyének” nevezett, csodálatos madárbirodalomban kötünk ki, mely fõleg a szürkegémek és kányák tanyája. Nincs a közelben jó felszálló, egy telefon Hubert-nek, aki gazdasága mellett a hátimotorozást is mûveli, és hamarosan megjelenik terepjáróján, almaborával és friss tejjel járulva hozzá jó közérzetünkhöz. Felszedi a pilótákat és felszerelésüket, és irány egy alkalmas felszálló. Mikor Hubert visszahozza madarainkat az „úszó fészekbe”, jó étvággyal faljuk fel a Marie készítette zöldséges csirkét.
Elhagyjuk Sucé sur Erdre-t Nantes felé, vágni lehetne a ködöt, Jacky, Lionel és én õrködünk a hajó orrában, skót utunk emlékeit idézgetve tûnõdünk, vajon lesz-e szerencsénk elõbukkanó szörnyetegekhez. A csatornát szegélyezõ bólyákat követve haladunk, amíg a nap végre legyõzi a ködöt, siklunk a vízen, madarakat és pillangókat látunk, meg a XVIII–XIX. században a gazdag kereskedõk által épített palotákat, ahol többféle építészeti stílus fér meg egymás mellett; a legszebb a Gâcherie, amely a reggeli ködbõl mesebeli kastélyként bontakozik ki. Megérkezünk Nantes-ba, a csatorna mentén számtalan eredetibbnél eredetibb koncepciójú lakóhajó horgonyzik, cseréptetõvel, úszó kerttel, üvegházzal... Az I. Napóleon alatt az óváros romjaiból épített mesterséges szigeten állomásozó folyamõrség elõtt kötünk ki, a Versailles-nak elnevezett, csupa zöld sziget a város valóságos tüdeje. Amíg barátainkat, Jean-François és Geneviève Lochont várjuk a tõlük megrendelt 40 hátimotorkerettel, meglátogatjuk a csodálatos japánkertet, mely a nantes-iak kedvelt hétvégi sétálóhelye.
A délutáni ragyogó napsütésben tovább hajózunk az Erdre-en, Geneviève velünk jön Nortig, ahol este majd felveszi Jean-François. Pilótáinkat elõször partra szállítjuk a híres étterem, „le vieux Gâchet” közelében, ahol két szõlõsor közt felszállnak a Nortig tartó repülésre, átrepülve a tõzegkitermelésrõl ismert Mazerolles mocsarak felett.
Péntek reggel Thierry Mazaleyrat csatlakozik hozzánk az Erdre hajózható szakaszának legvégén fekvõ Nortban. Az átutazó hajókat szép kis kikötõ fogadja a városban, a víztükröt egy különbözõ madárfajok által lakott sziget töri meg. A nagyszerû reggeli repülés után, amikor a környezõ kastélyok felett repkedve követjük a hajót, egy zsilipnél szállunk le, és ott várjuk be „úszó éttermünket”. Délután bajnokainkon a sor, akik elhatározzák, hogy a zsilip szélérõl próbálnak felszállni. Hárman fényképezik a nagy eseményt. A csupán néhány méternyi felszállóhely elég kevésnek tûnik, így a hajóval beállunk a két part közé, a tetõvel kiegészítve a kifutópályát. Jacky három sikertelen kísérlete után végül Michel tud elrugaszkodni (Michel Touitou versenyzõi múltja mellett kaszkadõrként is mûködik forgatásokon, és motoros ernyõs iskolája a 4ème Dimension Seine et Marne megyében: 01 64 05 97 32). Három zsilippel odébb lerakja a felszerelést, hogy Jacky is kiélvezhesse a túra számára utolsó repülését. Este megint jó dolgunk van, a pezsgõgyártó Jacky és a libamájkészítõ Véro jó páros! El lehet képzelni a búcsúvacsorát… Ismét Blainben horgonyzunk, egy cigánytábor közelében, így zenei aláfestés is van az estéhez.
Szombat reggel, amíg megnézem a várat, a három cimbora repül egyet: Thierry motorja sajnos beragad az elsõ pár perc után, így õ leszállni kényszerül nem messze a kikötõtõl, Michel szintén hamar visszatér, Lionel pedig Guérouet-ig folytatja, ahol a Carheil kastály lábánál fekvõ mocsarakat átrepülve az utolsó elõtti zsilipnél száll le. Michel közben a hátsó teraszon megjavítja Thierry motorját, mely az esti repülésre újra harcra kész.
Összefoglalóul, nagyszerû élményben volt részünk: Michel tanítványainak fog továbbképzõ heteket tartani lakóhajóbázissal, Thierry édesapjának akarja javasolni az unokákkal való aktív nyaralást a hajón (biciklizés, futás, hegymászás, kirándulás…) Jacky és Véro pedig, akik a déli csatornát szeretnék biciklivel végigjárni, keresnek egy másik párt, akik lakóhajóval kísérnék õket, így esténként együtt lenne a társaság.
Ez a fajta utazás lehetõvé teszi a csapat összetételének váltogatását, jó hangulatú közösséget teremt. Érdemes nagy körültekintéssel megválasztani a hajó bérbeadóját, lehetõleg rendelkezzen több bázissal, mert ez garantálja a biztonságot egy esetleges kisebb mûszaki meghibásodás esetén, és ily módon nem kell feltétlenül a kiindulási pontra visszatérnünk a hajó leadásához. Igaz ugyan, hogy a csatorna mentén olyan sok a látnivaló, hogy oda-vissza haladva sem kell kétszer ugyanott kikötnünk. Ezúton is szeretnénk megköszönni a redoni Bretagne Plaisance profizmusát és a tökéletes állapotú hajót és felszerelést. Ez a hálózat egyébként Franciaország összes hajózható útvonalára és még külföldre is (Hollandia, Németország, Írország) bérbe ad hajókat.
Ha tetszett a beszámoló, mi is szívesen elviszünk hajózni minden jelentkezõt…

Szöveg és képek:
Claudine LANAUD és Lionel RICHARD
Fordította: Kádár Andrea

 
Belps
   

Kapcsold linkek
   

Hr rtkelse
   

Parancsok
   

Kapcsold rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.10 msodperc