Mint arról annak idején számos médium hírt adott, két magyar sportrepülõ, Kántás Andor és Latky Csongor az ultrakönnyû kétüléseses kategóriában egyedülálló küldetést teljesített. Apollo Fox típusú repülõgépükkel három hónap alatt 25 500 kilométert tettek meg Sármellék és Sydney- Bankstown, illetve Melbourne között. Októberben Andor - most már Ragályi Elemér operatõrrel a "jobb egyesben" - Európában folytatta misszióját.
Kántás Andor egyik lánya, a tízéves Lucia - jó
néhány sorstársával együtt - úgynevezett Rettszindrómában
szenved. A pilóta erre a
ritka
genetikai betegségre kívánta felhívni a közvélemény
figyelmét.
Az "ausztrál projekt" költségvetése igen szûkre
szabott volt, ebbõl
adódóan a két pilóta akaratlanul
is több "balhé" részesévé vált. Elõfordult, hogy a
rossz idõ lekényszerítette õket a "legális" útvonalról,
máskor -
mivel fogytán volt az üzemanyag -
kénytelenek voltak berepülni a katonai légtérbe.
Az ugyancsak financiális okokra visszavezethetõ
csúszások miatt
több országba lejárt engedéllyel
léptek be. Mindvégig snúrban, IFR-ben repültek,
sokszor olyan légterekben, ahol egymotoros gépek
nemigen
járnak.
Andor a Rett-szindrómás gyermekekért indult
útnak, és az ausztráliai tapasztalatok alapján a halmozottan
fogyatékos gyermekek ügyével
tért vissza.
"Akkor kezdõdik az igazi harc, ha hazaérek. Pénzt
és támogatókat kell szereznem a terveim megvalósításához",
nyilatkozta
akkor.
Lakóhelyén, Keszthelyen megalapította a Lucia
Nyílt Alapítványt a Halmozottan Sérült Gyermekekért,
melynek célja egy minta értékû
rehabilitációs-
fejlesztõ mindennapos nappali intézmény
létrehozása. Ígéretben nem volt hiány, érdemi
segítséget azonban nem kapott, sõt némelyek
szerint
egyenesen "reklámként" használta fel beteg
kislányát. Misszióját 7000 kilométeres európai
úttal folytatta, ezúttal Ragályi Elemér
operatõrrel
a "jobb egyesben" - ennek azonban a korábbiakból
okulva már nem csinált "hírverést".
A permanens pénzhiány ekkorra már szinte
rutinná
vált. Körülbelül 1500 kilométert az Északi-tenger
fölött tettek meg. Ami a repülést illeti, különösebb
Andor szerint nem történt,
leszámítva, hogy
mindvégig "versenyzett" a hózáporral. Számos
ellenõrzött légteret érintett, ezért nemigen tudott
elszakadni a rádiótól - már amikor
az mûködött.
Bár a viszonylag kora õszi idõzítés jó ötletnek tûnt,
volt, hogy úgy kellett levakarni a jeget a Luciáról.
A megterhelt géppel nehezen
tudott emelkedni,
Olaszországban a lejtõszelet kihasználva "ugrotta
át" a hirtelen felbukkanó hegygerinceket, persze
némi rátartást hagyva, hogy a
turbulenciát is
elkerülje. Máskor az alacsony felhõalap miatt 50
méteren kellett lavíroznia. A színeket hiányolta -
errefelé valahogy szürkébb
minden, mint Ázsiában,
Ausztráliában. Azért a skandináviai fjordok, tavak
valamelyest kárpótolták az elmaradt esztétikai
élményért.
Célirányosan látogatott
meg több sérült gyermekekkel
foglalkozó intézményt - számos európai
országban magas szinten foglalkoznak ezzel a
problémával, és Andort is ennek
megfelelõen
fogadták, például Németországban az egészségügyminiszter
várta.
Szó van arról, hogy a keszthelyi kórház egyik épületét
európai
szinten is mintaértékû rehabilitációsfejlesztõ
központtá alakítják, amely egyben mindennapos
nappali egészségügyi ellátást és
képességfejlesztõ
oktatást nyújtana - a döntés a helyi
kormányzat kezében van. Mindenesetre a külföldi
intézmények és szervezetek, melyeket Andor
útja
során felkeresett, minden segítséget megadnának.
- Ezek a gyerekek is megtanulhatnak járni, enni
és fõleg kommunikálni, csak bele kell látni
a
világukba - magyarázza Andor. - Jelenleg - megfelelõ
szintû szakellátás híján - némi túlzással "halálra
vannak ítélve". Egyszer talán sikerül
meggyõzni
az illetékeseket arról, hogy egy - de inkább
több - ilyen jellegû intézetnek bõven van létjogosultsága
Magyarországon is.