Nagykanizsa, 2005. július 23–24.
A reménybeli indulók között akadtak bátrak és szerencsések, illetve bátrak és kevésbé szerencsések. Elõbbiekhez tartozott a békéscsabai csapat: õk Guti Gabi vezetésével 9 órakor érkeztek a helyszínre. Útjuk kalandos volt, társaik nagy tapssal fogadták õket. Az idõjárás ugyanis körülbelül tíz repülõt menet közben „eltérített” az aznapi baráti sporttevékenységtõl. Így járt Tóth Ferenc „Pamacs”, Szabó Gyuri, Bajusz Huba és még jó páran.
Minden – konkrétan 15 – sárkányoshoz egy-egy autós pilótát sorsoltak. A párosok elõször egy több mint 100 kilométeres autós tájékozódási versenyre indultak a zalai dombságon, amit jet ski-szlalomversennyel szakítottak meg. (Többen ruhástul potyogtak a vízbe.) Közben az idõjárás kissé szelessé, de sárkányrepülésre tökéletesen alkalmassá szelídült.
Az autósok közül a legtöbben elõször ültek sárkányrepülõn – utólag bevallották, hogy az útvonal elején nemigen foglalkoztak a fotók-ponyvák keresésével… Mindenesetre több-kevesebb sikerrel végigcsinálták a feladatokat.
Topi, a vadászpilóta kijelentette: sárkányra nem bízza az életét, és az egyetlen merevszárnyúhoz társult be. Marcellinát, az énekesnõt is megviselte az út – de mindketten bátran állták a sarat. És mivel nem a gyõzelem, hanem a részvétel volt a fontos, az apró intermezzók feldobták a verseny hangulatát.
Másnap még volt egy gyorsulási verseny, és Marcellina is megtartotta a koncertjét (amit elõzõ nap rosszullét miatt kellett elhalasztania). Sajnos ezt már – jó néhány pilótatársammal együtt – nem láthattam: az idõjárás nem volt igazán jó, biztonságosabbnak látszott a reggeli indulás.
Címek-telefonszámok cseréltek gazdát, sok páros tagjai szeretnék, ha a jövõ évi nagykanizsai versenyen is együtt indulhatnának.
Szalay Péter
Fotó: Ferinc Vince
