Szöveg és fotók: Jean-Luc Thuin, megjelent a Vol Moteur 2002. novemberi számában.
A 29. Ikarosz kupa alkalmával az idõjárás tartotta a szavát,
a legendás maszkabállal egybekötött repülés is kitûnõ feltételek között zajlott le. Úgy tûnik, hogy a hátimotoros társadalom is átvándorol Blois-ból (ahol 22
éve minden szeptember elsõ hétvégén tartják a motoros könnyûrepülõk Woodstock-ját) Saint Hilaire-be, amit a nem kevesebb mint 14 kiállító is bizonyított a
vásárvárosban. Ennek a jelenségnek az oka valószínûleg az, hogy a hátimotoros siklóernyõsök végre felfedezték gyökereiket és ráébredtek hovatartozásukra,
arra, ami kezdetek óta evidens: siklóernyõzés és hátimotoros repülés komplementáris tevékenységek, így a helyük is egy.
A "Coupe Icare"
hivatása franciásan a "vol libre", azaz a szabad repülés, szabadság alatt a motortalanságot értve. A repülés és az arra fordítható "szabad" idõ korlátai
közötti kompromisszum keresése során a francia siklóernyõsök is rájöttek a motor által biztosított elõnyökre. A motoros repülést a szabadsággal azonosítani
onnan már csak idõ kérdése, még az is lehet,
hogy a hátimotoros szabad repülés fogalma is partiképes lesz elõbb-utóbb. Addig is, íme egy kis ízelítõ a
Sint Hilaire-i Expo-n látott hátimotoros technikai felhozatalból:
Hajtómûvek - Két gyártó képviseltette magát.
Cors'Air
két újdonsággal is szolgál, nem is akármilyenekkel. Az egyik egyhengeres, könnyû és zömök, turbinás léghûtéses, 15 lóerõs, mindössze 80 köbcentiméterrel. Ez
az apró és igen esztétikus erõmû, amit Black Magic-nek kereszteltek, még nem bizonyított, a kipufogót most bûvölik hozzá. A másik kéthengeres boxer, egy
porlasztóval, elektromos önindítóval, 345 cm3-es és 42 lóerõt ad le. A tolóerõ is csak úgy sugárzik le róla. Pofára és gyártási technológiára hasonlít a JPX
320-ashoz.
Amennyiben ez a két új erõforrás olyan megbízható lesz, mint a már forgalomban levõ egyhengeres M21-es jó kis örömrepüléseknek lehet elébe
nézni. Vittorazi-éknál Elda, Vittoriano Orazi, a kishengerûrtartamú hátimotorhajtómûvek pionírjának a neje jóképességû emberekre támaszkodva bátran viszi
tovább a lobogót. Vittorazi egy 80 és egy 130 cm3-es technikát forgalmaz, mindkettõ léghûtéses. A 80-as mára megbízhatónak mondható, igaz hogy már többször
át és újratervezték.
Keretek - Fly Products kikísérletezett és öntetett egy spéci hengerfejet is a Solo motorokhoz, jobb hûtés érdekében. A
Solo-n kívûl egyébként Top 80-at, Simonini-t és Zanzottera-t is építenek kereteikbe.
Fly Castelluccio - Az elõbbi cégnek lélekben legalább unokahúga,
egykor még egy cég voltak. Ma már egymástól függetlenül gyártanak és forgalmaznak hasonló termékeket, különösebb konkurrenciagondok nélkül. Bemutattak egy
nagyon csicsás és mesterremekként kivitelezett trájkot, légrugós felfüggesztéssel, digitális mûszerfallal, háromtollú sróffal, Simonini motorral. Volt
mellette lábról üzemelõ cájg is, Solo, Simonini vagy Zanzottera motorokkal.
Jet Pocket - A világ legelismertebb cucca. Philippe Jeorgeauget
világbajnok volt 1999-ben. Csalódásomra csak egy icipici standot bérelt, ahol két szerkót állított ki, egyet Top 80-as, másikat Simonini motorral. õ maga ott
se volt.
Reflex - Dominique Chollou lábról üzemelõ kétszemélyes hátimotorját jött bemutatni, amit Simonini hajt, illetve új egyszemélyesét egyhengeres
JPX-el. Volt látnivaló a standon, szem-szájnak ingere, de Dominique-el csak a prospektusok által lehetett kommunikálni.
Jump'Air - Alain és Evelyne
elhagyták az alpesi Isere völgyét, hogy a dimbes-dombos Beaune vídékére költöztek. õk forgalmazzák Franciaországban a Cors'Air motorokat. Egyetlen modelljük
az M21-est használja, ernyõfelfüggesztés tekintetében pedig a Didier Eymin által felfuttatott hattyúnyakú megoldást választották.
Back Bone-
Blois után itt is bemutatták az RDM Light-ot. Ugyanazzal a 100 cm3-el 2,6 kg-al könnyebb. Igaz, lemondtak az
önindítóról és az összes vele járó kütyürõl.
Az áttételházba ferdén mart fogaskerekek kerültek, csörömpölése sem a régi már.
Time to fly - A litván gyártó igazán meglepett termékeinek a minõségével.
A légcsavarkeret négy darabra szedhetõ szét,
összerakva ezeket tépõzár biztosítja. Esztétikus, biztonságot sugárzó, funkcionális az egész. Az ernyõbekötés
felsõ, Adventure
típusu. Radne és Simonini motorokkal szerelt, könnyû és drágának sem mondható hátimotorokkal dicsekedhetnek ezek a litván
gyerekek.
Airfer - Fernando Ortigueira, a galíciai spanyol iparos teljes márkaválasztékot kínált, egy és kétszemélyes, lábról és
kerékrõl repülhetõ hátimotorokból.
Lehet válogatni a két, három vagy négy részre szétszedhetõ légcsavarkeretek között, a
hozzájuk tartozó szállítótáskákról nem is beszélve.Három
motorizációval foglalkoznak: a megkerülhetetlen Solo -val, a bikás
M21-el és a Falcon 110-el. Ez utóbbit maga fernando fejlesztette ki. 18 lóerõt ad le
szerény 110 köbcentijével., Röpsúlyos
kupplunggal és turbinás léghûtésével együtt alig nyom 11 kg-ot élõsúlyban.
Paramotores H & S - Madridiak,
újoncok még a pályán. Váz, Keret Inox-ból készül, két darabra szétszedhetõen, hajtómû
dolgában Cors'Air-re és Simonini-re esküsznek. Alsó, csuklós
ernyõbekötést használnak PAP módra.
Egyéni, roppant kívánatos
légcsavarokat rittyentenek kifogástalan finíciójú technikájukra. Állítólag digitális
technológiájú gépsorral rendelkeznek,
precíziós gépeikkel bármilyen alkatrészt után tudnak gyártani (és lekoppintani).
PAP - Pierre Aubert 1989 óta
álmodja, tervezi és megvalósítja termékeit, õ az alsó csuklós ernyõbekötés feltalálója. Mára azon a
szinten van mint a Fresh Breeze vagy Adventure. Kiváló
csapatot sikerült összekovácsolnia. Saját fejlesztésû ernyõjük is van, a
Motion, persze azért az is siklóernyõbõl mutált. Pierre lemondott a Solo motorok
beépítésérõl a gyenge tömeg/teljesítmény arány miatt. Cors'Air és Top 80-as hajtómûveket szerelnek kétrészes inox keretekbe, hegesztéseik iparmûvészeti
jellegûek, de a cucc szétszedhetõsége (csomagtartókompatibilitása) még fokozható. Lábüzemû tandem légi jármûvük egyszerûsége és sokoldalúsága lenyûgözött. Az
egyszemélyes cájgot két mozdulattal kétszemélyessé lehet alakítani egy második beülõ és a hozzá kapcsolt távtartók segítségével. A PAP francia importõre nem
más mint José Ortega, aki a hátimotorosok bibliáját, a "Guide du Paramoteur"-t írta. A standon folyamatosan emelkedett volt a hangulat, amihez az is
hozzájárult, hogy minden látogató ingyen sangriát és füstölt sonkát kapott. Már csak a flamenco-táncosnõk hiányoztak, hogy tényleg Spanyolországban
érezhessük magunkat.
Vortex - A nagy vásársátoron kívülre szorultak de így legalább volt helyük bõven. A repülõs látogatókat reklámtrikóval halmozták
el. Ez a brit márka megengedte magának Mike Campbell Jones szolgáltatásait, akit a hátimotoros milliõben nem kell bemutatni. Vortex eleinte PAP keretekkel
dolgozott, azóta saját, három részre szétszedhetõ fejlesztéssel rendelkeznek, ami szállítás szempontjából nem mindegy. Leginkább az USA-ban nyomulnak, de
kezdenek piacot szerezni Európában is. A jó öreg és elnyûhetetlen Solo, a muszklis Cors'air és a könnyû Top 80 a kedvenc erõforrásaik. Mike pontra tett egy
ötletes lábtandemet. Felszálláskor az utas hamarabb elhagyja a sártekét mint a pilóta, ami az utolsó méterek biztonságát jelentõsen megnöveli. Igen ám, de
akkor a levegõben az utas a pilóta elõtt magasabban lesz, zavarja a látásban?, gondolnánk, de nem, mert Mike találmánya lehetõvé teszi, hogy a levegõben
változtassa az utas fgelfüggesztési magasságát. Repülés közben így lennebb engedi, leszálláskor meg felhúzza az utast, hogy a pilóta érhessen elõbb földet,
aminek az elõnye evidens, már kizárva a csinos hölgyutasok esetét, akikre köztudomásúlag kevésbé kellemetlen ráfetrengeni vetõdéses
talajfogáskor.
Tendenciák - Kitartással és rengeteg izzadsággal az olasz motorgyártók uralják a hajtómûvek piacát. Diego Cecchetto Top 80-asa egyre
elismertebb. A német Solo, különösen az új gyújtással azért még megkerülhetetlen. Ennek a motornak már nem kell semmit bizonyítani, most már csak az a
kérdés, hogy ki mennyire szerencsés módon tunningolja, "avionnálja". A PAP féle ernyõbekötés is egyre több gyártót gyõz meg. Ez arra vall, hogy a
hátimotorozás a siklóernyõs, beülõkormányzásos feeling felé hajlik. Úgy ítélném
meg, hogy az elmúlt öt évben a hátimotoros repülés a jó irányban
fejlõdött. Maradt továbbra is a legkönnyebb, legegyszerûbb és leghozzáférhetõbb motoros repülõ szerkezet, amitõl a legkevesebb idõ, energia és
pénzráfordítással a legtöbb gyönyörûséget kaphatjuk.
Web info -
www.airfer.com
www.flyproducts.com
www.flycastelluccio.com
www.jumpair.com
www.jetpocket.com
www.paramoteur.net
www.veloce-skydive.com/backbone/
www.vortex.com
