A májusi vitorlázómûrepülõ-nemzetin Gálfi Gergõ állhatott a dobogó csúcsúra az alap mûrepülõ-kategóriában. A figyelemreméltó eredményért „cserébe” a Horizont Aero kedvezményesen biztosította számára a teljes mûrepülõ-kiképzést. A sokoldalú pilóta a teljesítményvitorlázást sem hagyja abba, és nemrég a motorosszakszót is megszerezte.
Gergõ gyerekként kapott „ihletet”; édesapja
sokat utazott, jó néhányszor megfordultak Ferihegyen. Középiskolásként maga is szívesen kézbe vette volna a botkormányt, de akkoriban a szemüveg kizáró oknak
számított. Azóta a törvény – legalábbis e tekintetben – enyhült valamelyest, így Gergõ is elvégezhette a vitorlázórepülõ-tanfolyamot. A
klasszikus „forgatókönyv” szerint, Góbéval kezdett repülni Fahegyen.
Kezdõ pilótaként versenyeken segédkezett, a tavalyi Horizont Kupán már „élesben” – és eredményesen – vett részt. Az idei kupa kevésbé „jött be” neki:
– Egy klubtársammal váltva, Cirrussal versenyeztem; közvetlenül elõtte csináltam meg a típusátképzést. A Cirrus „jó idõs” gép, a verseny alatt pedig – finoman fogalmazva – elég felemás idõjárás volt.
Gergõ távolabbi célja eredetileg is a mûrepülés volt. Tóth Ferit már a világbajnoki cím megszerzése elõtt ismerte a médiából, vele – és egy Z–726-ossal – mûrepült életében elõször. Az elsõ benyomások hatására hamarosan megkezdte az alap mûrepülõ-kiképzést. Egy évig Grob Acróval repült, aztán megérkezett a Horizont vadonatúj Fox típusú mûrepülõgépe, ami már olyan figurák végrehajtására is alkalmas, mint a taucher, a háton kinyomás és az amerikai forduló.
Nagyjából ezek voltak a feladatok az idei péri nemzeti bajnokság alapmûrepülõ-kategóriája (ahogy a Horizontosok nevezik: a „gyíkkategória”) számára, amelyben Gergõ is nevezett.
– Az elején még elején estünk-keltünk – meséli.
– Bár a felkészülés során igyekeztünk a körülbelül 1 kilométer hosszú fahegyi pályához viszonyítva helyezkedni, igazából nem repültünk még boxban.
Aztán a verseny végére belejöttünk. Mindegyikünk nyert egy-egy számot, és összesítettben én kaptam a legtöbb pontot.
Az elsõ helyezésért „cserébe” a Horizont Aero kedvezményesen biztosította Gergõ számára a teljes mûrepülõ-kiképzést.
– Repülõiskolánk – az üzleti tevékenység mellett – felvállalta a tehetségkutatás és az utánpótlás ügyét is – magyarázza Fejes Attila, a Horizont Aero igazgatója. – A magunk eszközeivel támogatjuk azokat a kezdõ pilótákat, akik kellõképpen motiváltak, képesek összpontosítani, hajlandók idõt és energiát szánni a gyakorlásra. Jelen esetben egy alapokkal már rendelkezõ fiatal tehetség számára igyekeztünk anyagiak tekintetében kellemesebbé tenni a teljes kiképzést – szeretnénk, ha õ is úgy érezné, hogy az „adok” és a „kapok” arányban áll. Új versenyzõt nyertünk, és reményeink szerint többen követik majd a példáját.
Gergõ a mûrepülésben elért sikerei ellenére sem lett hûtlen a teljesítményvitorlázáshoz. A tavasz és az õsz a mûrepülésnek kedvez, a nyár a teljesítményvitorlázásnak; bár a pilóta szabadideje erõsen korlátozott, valahogy összehangolja a kettõt. Tervezi, hogy motoros mûrepüléssel bõvíti repertoárját, egyelõre a gyûjti az órákat Cessna 152-esen.
Addig is szeretné megrepülni a 300 kilométert vitorlával; egyszer már közel járt hozzá, 270 kilométer megtétele után szállt terepre. E tekintetben ragaszkodik a Pirathoz – a nem túl korszerû típus kihívást jelent számára.
Gergõt nemrég az egyesült államokbeli Harvard egyetemre hívták programozónak, várhatóan egy évig lesz távol. Persze ott sem a földön járók életét éli majd; nyilván feltalálja magát a motoros repülés hazájában. Visszatérve pedig már nem gyíkkategóriában folytatja a versenyzést.
Mezei Kati írása, Fotók: Horizont-archív
