Egyszer régen, még gyerekként Zalakaroson nyaraltam a szüleimmel. Nyaggattam őket, hogy
repülhessek utasként az ott üzemelő motoros sárkánnyal. Az a 15 perces repülés „fertőzőtt meg”. Ma is őrzöm az akkor készült képet. Akkor még
gondolni sem mertem arra, hogy valaha saját repülő eszközzel rendelkezzem.
Sikerült beszerzem sokadikként a jelenlegi Nova Argon siklóernyőmet. Csak gyalogos
siklóernyősként nem sok lehetőségem van repülni – ezzel talán mindenki így van, aki nem időmilliomos. Meghívásra mentem egy laptop számítógépet
javítani; a véletlen műve volt, hogy akkor talákoztam az ausztriai Q'Taifly siklóernyősklub sárvári képviselőjével és fejével,
Helmut Sternnel. Elbeszélgettünk, Helmut elmondta azt a tervét is, hogy egy kezdetben siklóernyőstrájk-oktatással foglalkozó klubot
szeretnének alapítani.
Oktatásom 2001-ben kezdődött, 2002-től rendelkezem pilótajogosítással kétüléses siklóernyős ul-re. Az MRSZ az A3 paratrájk-kategóriába sorolta ezeket a gépeket.
Trájkfelépítésük leginkább a motoros sárkányokéhoz hasonlítható.
Egyik maradandó élményem az volt, amikor
felszállás közben a gépen a bal oldali kormányzsinór kifékezett állásában beakadt. Hátszelesen az egyik futóra értünk földet, szerencsésen bár, de jelentős
anyagi kárt okozva a trájkban. Az esetet követő első startomnál, növendékként a hátsó ülésből vezetve sikerült legyőzni a kellemetlen emlékeket. Levonva a
tanulságot: a felszállás előtti ellenőrzés nagyon fontos! Kínosan ügyeljünk felszerelésünk megfelelő műszaki állapotban tartására. Azóta sok jó élményem
volt. Talán az egyik legszebb helyen, a horvátországi Porecben repültünk a Q'Taifly szervezésében 2003 februárjában. Siklóernyősként a Sky Club Győr
csapatához tartozom. Egyik tervem a sok között, hogy siklóernyővel minél többet és minél nagyobb távot repüljek. Sok élményekben gazdag repülést, jó időt és
jó leszállásokat kívánok a pilótatársaknak!
