Két éve még viszonylag kevesen ismerték. A debreceni pilóta élete negyedik versenyéről, a tavalyi szegedi nemzetiről az ezüstöt hozta el - csak az Európa- és világbajnok Rabnecz Gábor előzte meg -, több más versenyen az első-második helyen végzett az együléses hajlékony szárnyúak kategóriájában. Ma már az tűnne fel, ha ő és a családja - akik mindig elkísérik - hiányoznának valamelyik jelentősebb versenyről.
Semmiféle "előélete" nem volt, még
utasgépen sem
ült soha, ki tudja, miért érzett késztetést a repülésre.
98-ban kinézett a debreceni reptérre, mégis milyen lehetőségek
vannak...
Szempont volt, hogy leendő sportja
ne igényeljen se túl sok időt, se népes asszisztenciát.
Deleff Istvánnal főpilótával futott össze, Juhos
István
elvitte egy körre motoros sárkánnyal - és ezzel el is
dőlt a kérdés.
Szeretett volna minél előbb egyedül repülni, ezért három
oktatója
volt - Deleff István, Juhos István és Torkos
Sándor -, de az időhiány miatt így is két évbe telt, mire
megszerezte a jogosítást. Ma már azt mondja, ez
így
volt jó - nincs értelme a sietségnek, az alapos kiképzés
mindennél fontosabb.
Nem tervezte, hogy versenyen induljon, másfél évig
szinte
csak Debrecen környékén repült. Persze szerette
volna tudni, hol tarthat pilótatudásban, erre pedig a
verseny a legalkalmasabb fórum. Első
megmérettetése
a 2002-es nagykanizsai nemzeti bajnokság volt.
- Utolsó lettem - emlékszik vissza. - Bár tény, hogy
ehhez az akkori, nem kimondottan versenyzésre termett
technikámnak -
Rotax 503 motor, CXMD szárny - is
volt némi köze, a díjkiosztó után napokig nem lehetett
hozzám szólni. Aztán elkezdtem gyakorolni a
versenyszámokat,
amelyekkel a nemzetin "szembesültem",
például hetekig csak célra szálltam a debreceni reptéren.
Még abban az évben megnyerte a
Viharsarok Kupát
és a BAZUL Kupát a maga kategóriájában. Tavaly már
Rotax 508-as motorral, Air Creation XP11 szárnnyal
és egy Thuróczi Endre által
épített trájkkal kezdte a
szezont. A harmonikus versenygéppel egyre több
eredményt ért el - a szakma igazából ekkor ismerte
meg a nevét.
- Mindezt nagyrészt a tapasztalt
pilótáknak - Rabnecz Gábornak, Thuróczi Endrének, Ferinc Vincének - köszönhetem,
akik kérés nélkül is segítettek tanácsaikkal -
mondja.
Indulhatott volna az angliai vb-n, de nem érezte magát
teljesen képben, és a repülőjével sem szoktak még
össze. Ráadásul abban az időben
született a kislánya.
A portugáliai Eb-n, ha minden igaz, ott lesz, természetesen
a családjával együtt. Érez egyfajta egészséges
félelmet, mondja,
de úgy érzi, van benne annyi tudás
és erő, hogy megállja a helyét.
Úgy tervezi, a "hatfelvonásos" nemzeti valamennyi fordulóján
indul, ami
egyben felkészülést is jelent, de
mindenki másnak is ezt javasolja, függetlenül attól,
hogy vannak-e versenyambíciói vagy inkább csak a
maga örömére
repül:
- A repülőtudás fejlesztése egy folyamat: az először
versenyző pilóta valószínűleg nem fog dobogós helyen
végezni, de már az első
alkalommal sokat tanul -
magyarázza Zoli. - Minden versenyfeladat olyan
képességeket fejleszt, amelyeknek biztos, hogy a túraés
az örömrepülések
során is hasznát veszi - azaz
maga a repülés biztonságosabbá válik. Ezért lenne
fontos, hogy a pilóták ne féljenek az esetleges kurdarctól,
és ha
csak egy-két forduló erejéig is, de
bekapcsolódjanak a sorozatba. (Az összesített eredménylistába
amúgy is csak a legjobb négy teljesítmény
számít
bele.) Amíg van egy Thurónk és egy Rabinyónk,
hiba az esti repülésekre "szorítkozni". Érdemes lenne
legalább megnézni, hogy csinálják a
"nagyok".
Tavaly Deleff Istvánnal és Szabados
Zoltánnal - valamint két földi kísérő közreműködésével - a "szomszédok" légterén
át repülte körbe Magyarországot. Az így megtett 1600 kilométer
mindannyiuk számára
hatalmas élményt és persze kihívást jelentett: volt vihar előli "futás", erős
szembe- és hátszeles szakaszok stb. Külföldön a
repülősportok jóval elismertebbek;
e tekintetben nincs markáns különbség kelet és nyugat között. Talán elég annyit
mondani, hogy a pozsonyi
közforgalmi reptéren két Boeing közé tették le a sárkányokat,
majd szabályosan "beautózták" őket...
Zoli most már oktató is, s bár még nem volt
növendéke
- eléggé objektív akadályokba ütközne a dolog, együléses
a gép -, idővel szívesen átadná a tudását. Annyi
biztos, még sok versenyen
találkozhatunk vele és
valószínűleg tovább bővülő családjával. Más repülőeszközben
nem gondolkodik - úgy néz ki, egyszer és
mindenkorra elkötelezte
magát a motoros sárkányrepülésnek.
 |
