József napi avatás
Bizonyára emlékeztek rá,
hogy õsszel megkerestem
az Apollo cég fejét, Molnár Zoltánt. Arról faggattam,
milyen fejlesztéseket tart fontosnak a télen,
hogy mire jön a minden
évben várva-várt tavasz,
mi, pilóták már ezeknek a kipróbálásával kezdhessük
az év elsõ repüléseit.
Az átalakított C15D elsõ példánya
Kiskunfélegyházára
került. Berepülés után a helyszínen kérdeztem meg
azokat a pilótákat, akik egy hideg, szeles, turbulens
napon
kipróbálták.
Összeszerelésnél már többen mondták, hogy ez is, az
is különbözik az elõzõ megoldásoktól. Szebben,
feszesebben, simábban áll rajta
a vitorla, ebbõl mindenki
arra következtetett, hogy ami szép, az jól is repül. A
tengelye körül forgó szárnyvégkikötés mindenkinek
tetszett, a
"french connection"-t vagy a "V-max trimm"
felszerelést nem is említve. A vitorla gondos és igényes
varrását sokan dicsérték, sûrûn bólogattak, hogy ez
már
igen. A szárny alá egy Jet Star került, R 582-es motorral.
Az elsõ repülés engem illetett, mivel sokan olvasták
elõzõ cikkemet és tudják, hogy a
"nulladik" példány
Fahegyen nálam található.
Leszállás után többen dicsérték sebességemet. Sajnos
nem volt jó a trájkon a beépített sebmérõ, így
gyalogos
mûszert kellett szerelnünk az orrcsõre. Utánam Veres
András próbálta megülni a tetszetõs darabot. Õ két és
fél éve repül, eddig 600 órát
gyûjtött. Aznap oktatott,
épp akkor szállt ki növendékével a C15TN-nel szerelt
sárkányból, berepülés után annyit mondott, telefonáljunk
azonnal
Zolikának, hogy cseréljük el a mostani
szárnyát erre a C15D-re.
Kértem, hogy fejtse ki bõvebben az elsõ repülés utáni
tapasztalatait. Azt
mondta, hogy rögvest, csak elõtte
kipróbálja utassal is. Jelentkezõbõl nem volt hiány,
már öltözött is egy srác (összesen 170 kg-ot
nyomtak).
Húszperces repülés után átfagyva, de elégedetten
gurultak a hangár elé.
- Ez fantasztikus, az elõbb repültünk Laci gépével háromnegyed órát (C15TN), kétszer emelkedtem ki az ülésbõl, és nagyon kellett vele dolgozni. Az oldalirányú kormányzás sokkal harmonikusabb, könnyebb. Nagyon durva idõ van, úgy is mondhatnám, hogy nem embernek való. De ez a szárny a dobálózásból sok mindent megold, lassabban is, gyorsabban is képes repülni. A sebváltót még nem tudtam teljesen kitapasztalni. 4800- as motorfordulatnál, teknõsre állítva a trimmet, a trapéz semleges helyzetében a sebesség úgy 90 körül járhat. A bowdenen lévõ jelet az ablakon feljebb engedve, úgy 2/3 nyitásnál (nyuszi irányba) már 120 a sebesség. Ég és föld a különbség a kettõ között. A jelen terheléssel az átesési sebesség 65-70 lehetett, de biztosan lehet az 65 alatt is. Persze mentünk vele 140 fölött is. Alapjáratú motornál, elengedett trapézzal és teknõsre trimmelve a sebesség 75 km/h és 3-4 m/s a süllyedés. A sebváltót addig tekertem, amíg a sebesség 100-110 km/h nem lett, érdekes módon a varió akkor 4-5 m/sos süllyedést mutatott, tehát arányaiban nem változott semmi. Hihetetlenül jól sikerült.
Kovács Aurél Szegedrõl (válogatottkeret-tag több ezer órával háta mögött) így nyilatkozott: "nagyon pipec", "jól fordul, a fordulókban nagyon stabilan benne van, fordulókban ki lehet lassítani, nem esik bele", "pozitív a dolog, tetszik, kis sebességnél is nagyon stabil annak ellenére, hogy az idõ rúgkapál", "kényelmes, könnyû, nem ideges, nem kell állandóan vezetni, nyugodtan repül", "el lehet engedni a trapézt, ebben az idõben is stabil, tetszik".
- Szimpatikus a sebességtartománya, sokkal érzékenyebben reagál kormánymozdulatokra - mondta Szelecki Karcsi. - Ha kicsit csûrök rajta, rögtön fordul, és ezt kis erõre teszi, kisebbek a kormányerõk. Nekem nagyon pozitív, az idõ viszont nagyon élõ (most szálltam ki a C17TN-bõl, onnan tudom). Fázott a kezem, lehetne a kormányon valami, hogy ne a csövet fogjam. Szivacs vagy bõr, más legyen az érzet, és ne fázzak.
Takács József, az új szárny boldog tulajdonosa vasággyal 60 kg, testi ereje súlyával arányos. Eddig CXMDvel repült, kizárólag nyugodt idõben. A délutáni repülésekbe már õ is bekapcsolódott, az elsõ ülésen ült, én a hátsóból segítettem. Az elején a mozdulatai kicsit durvára sikeredtek, de biztattam, hogy nem kell legyõzni senkit, a kilebegtetésnél meg legyen türelmesebb, mivel a párnahatás miatt még bõven ráér letenni a hátsó kereket. 5-6 iskolakör után kiszálltam, addigra már az idõ is barátságosabbá vált. Józsi leszállási teljesen biztosak lettek.
A jó hír hamar eljutott Zolihoz is, nagyon örült, megnyugtatott bennünket, hogy percek múlva elkészül az új trájk is. Könnyebb, alacsonyabb és keskenyebb lesz, kisebb kerekeken gurul majd. Nagyon várjuk!
Közben beesteledett, mi pedig egy jókora üstben rotyogó paprikással ünnepeltük meg a Józsefeket.
Kép és szöveg:
Tóth Ferenc (Pamacs)