Gyerekként messzirõl csodálta a hajdúszoboszlói fürdõ fölött körözõ gépeket, aztán - hogy, hogy nem - a reptéren találta magát. Bár a repüléshez még ekkor fiatal volt, amennyire lehetett, igyekezett részt venni benne, ami többek között géptologatás formájában nyilvánult meg. 1965-ben szerezte kezdett vitorlázni, és még ebben az évben el is vitték katonának. Leszerelése után - már C vizsgásként - három hónapig repült Szoboszlón, aztán a reptér - több más placcal egyetemben - "feketelistára" került, ami tízegynéhány éves kényszerû moratóriumot jelentett.
 |
| A tavalyi szoboszlói ernyõs találkozón |
Hétvégeken Sándor Nyíregyházára járt át
vitorlázni. A
versenyzésnek - bár Czigler Miklós oktató biztatta erre -
nem tulajdonított különösebb jelentõséget.
A 80-as években - a
magyarországi sárkányrepülés
hõskorában - Héjával, majd az elsõ Struccal repült,
melynek elõzõ tulajdonosa Deleff István, Sándor
sárkányos oktatója,
volt. Az akkori szokásnak megfelelõen
hegyrõl startoltak, késõbb Sándor egy tömbház
pincéjében építette meg az országban is elsõ - ma
már
hagyományosnak mondott - egydobos fix csörlõjét;
a berendezés Egerbe, onnan pedig külföldre került.
Nemsokára Erdelics Zoltán is készített egy
ugyanilyen
rendszerû kétdobos csörlõt, amely ma is üzemel.
 |
| Torkos Sándor és Tamás |
89-ben Miskolczi József révén - aki Sándorhoz hasonlóan szakoktató volt a debreceni nehézgépkezelõszakiskolában - jutottak hozzá egy Molnár Zoli-féle motoros sárkányhoz; a jobb sorsra érdemes technika elõtte az egykori Hódgépé volt. Nyári szünetekben oktattak és utast repültettek vele.
Idõközben sikeresen megfertõzte a gyalogsárkányozással Tamás fiát és annak öt hasonló korú társát is, utóbbiak közül Hencz Krisztián neve bizonyára sokaknak ismerõs. Tíz magasstarton volt túl Tamás, amikor bevonult katonának Szolnokra, ezután váltott a siklóernyõre. Édesapját már lényegében õ tanította ernyõzni.
A szoboszlói motoros sárkányosok átjártak a közeli debreceni reptérre. Szívesen látták õket, sõt, rendelkezésükre bocsátottak egy hangárt is, amely elég nagy volt ahhoz, hogy a gépeket nyitva tárolják. Át is települtek a cívisvárosba és megalakították a Debreceni Könnyûrepülõ Sport Egyesületet. Nem haraggal jöttek el Szoboszlóról, egyszerûen csak könnyebb volt az élet Debrecenben.
96-tól Sándor a mûszaki üzemeltetõi és energetikusi feladatokat is ellátta, ezáltal még közelebb került a repüléskiszolgáló-technikához, a kiképzést részben Ferihegyen kapta.
 |
| A Héja |
Otthoni mûhelyében építette meg Sándor két lepörgõs csörlõjét, melyek gyalogsárkány és siklóernyõ számára egyaránt alkalmasak. Levizsgáztatta rá a fiát és még két "gyereket" - vigyázzanak egymásra, mondja. A tavalyi siklóernyõs találkozón két nap alatt 179 csörlést hajtottak végre a két berendezéssel. Mostanra a tökéletes technikához meglett az új csörlõautó is.
Gyalogsárkánnyal 100, motorossal 350 órája van. A tavalyelõtti BAZUL Kupán Deleff István navigátora volt; párosban harmadik helyezést értek el a DKSE színeiben. Az aktív repülés és az oktatás mellett pénztáros és a mûszaki vezetõ egyesületében. Csapatmunka, mondja - igazán csak így mûködik a repülés. Sosem kereste a konfliktust - igazi Halak-szülött -, valahogy mindig "középen" tudott maradni, így aztán bárhová megy, szívesen fogadják.
Tervezi, hogy gyalogsárkányát motorral szereli fel és trájkot épít hozzá; Debrecenben Erdelics Zoltán foglalkozik még hasonlóval. Szeretne eljutni minél több csörlõs rendezvényre - felmérni a helyzetet, mások hogyan, milyen technikával csinálják - és persze minél több jó hangulatú csörléses üzemnapot szervezni. Elsõsorban és mindenekelõtt továbbra is a fiait támogatja a repülésben és az oktatásban.
Mezei Katalin
Fotó:
Torkos-archív
 |
| Csörlõépítés a tömbház pincéjében |
 |
| BAZUL Kupa, 2002. Torkos Sándor, Molnár Imre, Magyar Márta, Smidróczki Zoltán,Deleff István, Sipos Ágnes, Juhos István |
 |
| A földet érés |
 |
| A csörlõüzem |
