Mezei Kati írása, Vízaknai Sándor fotója
 |
- Ugyanolyan szárnnyal repültek, mint én - emlékszik vissza Vince. - Aztán egyszer csak "elesett" a gépük. Másnap szóltam nekik, rossz helyen van a felfüggesztés, részben ez okozhatta a bajt.
A beszélgetés a 6. Krasznai Napokon folytatódott, ahová - Vízaknai Sándor közremûködésével - Kraszna polgármestere több magyar sárkányost meghívott. A nagykanizsaiakat Vince, a békéscsabaiakat Barna Lajos, Kovács Péter, dr. Kövesdi József, Szász Pali, Zoltán Tibor, Kovács Ervin, Nagy Károly és Szendrõi Mihály képviselte, összesen öt géppel és különbözõ családtagokkal. A közel harminc vendéget Vízaknai Sándor és egy munkatársa szállásolta el és etette-itatta "nulla-huszonnégyben", vagy ahogy Vince fogalmaz, majdhogynem la-kodalmas stílusban.
- Bár a rendezvény apropóját a szüret adta, jóval több volt az ilyenkor szokásos mulatságnál - meséli. - Inkább afféle városi PR-nak nevezném. Volt többek között ökomenikus istentisztelet, szüreti felvonulás, vásár, fogathajtó verseny - mindebbõl nem sokat láttunk, tekintve, hogy magunk is a hivatalos program részét alkottuk. Kraszna és a Kiskõrös környéki Imrehegy pedig testvérvárossá fogadták egymást.
Arrafelé egyébként szinte mindenki beszél magyarul, aki esetleg mégsem, az is érti a nyelvet. A nagyjából 6000 lakost számláló település már kisvárosnak számít: saját kórháza van, hat felekezet képviselteti magát - a sportrepülés azonban, mint olyan, mostanáig lényegében ismeretlen fogalom volt.
Ami nem csoda: Kraszna környékén nemhogy reptér, de egyelõre ideiglenes fel- és leszállóhely sincs. A rendezvény idejére a helyiek - más lehetõség nem lévén - egy libalegelõt neveztek ki "repülõrétnek", amely gyakorlatilag egy minden irányba lejtõ domb volt, s már csak az erõs turbulencia miatt sem volt alkalmas placcnak. Szerencsére a békéscsabaiak találtak egy jó kis helyet a domb tetején. Igaz, a pálya végétõl alig száz méterre 8-10 méter mély szakadék tátongott - de hát minden, ugye, nem lehet.
- Sanyi egy hordó benzinnel is megszponzorálta a rendezvényt, így ingyen fuvaroztuk a helybelieket. Két nap alatt nagyjából 150 földön járóval ismertettük meg a repülést. Közben többször megáztunk, és az utolsó, minden addiginál kiadósabb esõ miatt több tucat önkéntes le is maradt a repülésrõl.
Az "akció közben" készült digitális képek osztatlan sikert arattak a városházán, ahol egy teljes napig szünetelt a munka, mert a polgármesteri számítógép le volt foglalva - ismét Vince szavaival élve - "fotónézésileg". A sárkányosokat pedig visszavárják Krasznára - már csak azért is, mert utasrepültetés terén súlyos restanciájuk van.
